Versek szemt�l-szemben

Holnap

K�zel az �g ma �jjel

szaladj velem

l�bam el�tt vir�g sz�ll

nem k�rdezem

hol az �t v�ge, meddig

suhan az �j

fogom a kezed mindig

gyere, ne f�lj

k�zel az �g ma �jjel

szaladj velem

tudod, egyszer majd �n is

meg�rkezem

v�rnak valahol r�m is

kit�rt karok

k�zel az �g ma �jjel

s az angyalok...

n�ha ismeretlen

m�lys�gek laknak

a szemedben

szikr�t sz�r olykor

mint izz� zsar�tnok

s r�m�lten h�tr�lok

ahogy j�v� el�l

a l�tnok...

minden dolgok

a f�ld�n �s az �gen

sz�nesben, feket�ben

vagy feh�rben

tegnap, ma, holnap

hozz�d visz k�zel

mint part foly�ja habj�t

�gy �lel

a gondolat

szorosra font kezekkel

g�rcs�s er�vel

soha nem ereszt el

holnap

ha �jra udvara lesz

a Holdnak

az �rnyak f�lve

f�lrevonulnak

az �lom

v�get is �rhet

a hangok

messze k�s�rnek

holnap

ha �jra udvara lesz

a Holdnak

az arcok n�m�n

f�ldre borulnak

a b�kly�k v�gleg

felszabadulnak

zsolt�rok

z�gnak a sz�lbe

s�lyos

g�r�ngy�k

hullnak a m�lybe

szemedben

s�r� az �rny�k

a m�lt a

j�v�be �tl�p

holnap

tal�n a sz�p is

m�g szebb lesz

holnap

k�v�nj majd j� utat

kedves…

H�romszor

H�romszor ny�lt a hajnal-ablak,

te, akit�l az �lmot kaptam

m�rt gondolod, hogy megtagadlak?

L�p�st l�p�sre, s�r� sorban

ott bandukolnak mind a porban

f�radt napok, h�napok, �vek,

feket�k, sz�rk�k, h�feh�rek…

m�ltam k�nyv�nek ezer lapja

hamuv� hamvad virradatra.

Az els� volt a semmi �je,

vak pillant�s a messzes�gbe,

a rem�ny t�kre megkopott,

ki visszan�z, nem �n vagyok.

A m�sodik a k�nok �je,

jaj-h�rok ny�sz�t� zen�je,

sz�molatlan, sajg� sebek,

k�nnyes szememben rettenet.

Harmadik a  szakad�k �je,

n�ma zuhan�s le, a m�lybe,

s a felvillan� k�peken

csak fojtogat� f�lelem…

H�romszor ny�lt a hajnal-ablak,

te, aki mindig visszahozt�l

m�rt akarod, hogy ittmaradjak?

�res szob�ban n�ma arcok:

nem vallhatok m�gsem kudarcot.

�lmot temetni nincs hatalmam,

�rted s�r a git�r a dalban,

�rted ropj�k ezrek a t�ncot,

�rted lobognak mind a l�ngok…

El�sz�r volt a semmi �je:

az �r�m f�ny�t adtad �rte,

azut�n j�tt a k�nok f�ldje:

nem hagytad sz�vem �sszet�rve,

s a szakad�k sz�l�n, a m�lyben:

kezed ny�jtottad �jra – �rtem.

H�romszor ny�lt a hajnal-ablak,

te, akit�l az �lmot kaptam

nem hiheted,  hogy megtagadlak.

�t a k�sz�b�n

Ha �tl�pek az �j-k�sz�b�n

nem megyek messze, ne f�lj,

ha h�vnak majd panasz-szavaid

azt akarom, hogy el�rj

harmatba borult �sz-�jek ut�n

ha reggeli csendre h�v a mag�ny

m�g �rnyak osonnak az ablak el�tt

hol k�rben a repk�ny s�r�re n�tt

a gesztenye�gr�l ha hull a lev�l

s cs�ndes zizeg�ssel a f�ldre le�r

vak t�kr�k ez�stj�n csillan a f�ny

s a n�ma var�zsban ott leszek �n

ha �tl�pek az �j-k�sz�b�n

a Hajnal b�rmit ig�r

hozz�d k�t a sz�v, hozz�d k�t a sz�,

nem megyek messze, ne f�lj.

A meglesett dal

(Kemence, 2010. 07.21.)

Ott voltam �n a f�k k�z�tt

mikor kutatva j�tt az este

l�bujjhegyen, p�rj�t kereste

s az �sszeborzolt bokrokon

diderg� holdf�ny hagyta �rny�t

vonszolva b�s, neh�z mag�ny�t

mely hallgat�sba �lt�z�tt…

Ott voltam �n a f�k k�z�tt

mikor szel�den, mint a gyermek

ki csak fecseg, r� sem figyelnek

git�r zend�lt a domb alatt

a mindig f�rge pillanat

lust�n meg�llt, f�lelve, lopva

s �lomba �z� dallamokra

v�lasz-szon�t�t z�mm�g�tt…

Ott voltam �n a f�k k�z�tt

mikor s�lyos sz�rny�t kit�rva

felsz�llt hangod, s a n�mas�gba

lelket bocs�tott, eleven

f�nyek gy�ltak a szemeken

sz�vek dobbantak egy �temre

ajt�k ny�ltak a v�gtelenre

s sz�vekbe b�ke k�lt�z�tt….

Ott voltam �n a f�k k�z�tt.