Babon�s Barci

 

Igaz�b�l Berci volt a neve, pontosabban Albert, de azt csak a pap tudta aki megkeresztelte, meg a helyi rend�r, aki egyszer megn�zte a szem�lyi igazolv�ny�t, s igencsak elcsod�lkozott rajta. Berci volt az igazi neve, �gy sz�l�tott�k gyerekkor�ban, m�g egyszer v�letlen�l azt nem felelte a k�rd�sre, mely a nev�t tudakolta, hogy: Barci. Innen kezdve rajta ragadt. A babon�s nem a vezet�kneve volt, hanem a term�szete. Mert Barci bizony babon�s volt, a sz� legteljesebb �rtelm�ben. Egyetlen fekete macska sem �rezhette mag�t t�le biztons�gban, s�t, �gy �ltal�ban ut�lta a macsk�kat, a kuty�ja se t�rte meg �ket a h�z k�r�l, ink�bb elviselt�k az egerek motoszk�l�s�t. Merthogy csak �k ketten laktak az �reg h�zban, amit m�sok ink�bb vityill�nak neveztek volna, persze csak ha bec�zni akart�k.

Azt mondj�k, a m�v�szf�l�k mind babon�sak egy kicsit, �s Barci m�v�sz volt. M�g a nagyanyja �ltette el benne ezt a m�v�sz dolgot gyerekk�nt. Nagyinak �ll�t�lag fiatalkor�ban liesonja volt egy fest�vel (nagyi szerette ilyen �rias m�don kifejezni mag�t) �s az�ta rajongott a m�v�szetek�rt. Arr�l nem sz�lt a f�ma, hogy a papa sz�let�se id�ben mennyire esett k�zel ehhez a liesonhoz, de Barci mindig �gy k�pzelte, hogy � a m�v�sz �r unok�ja lehet, �s persze �r�k�lte a tehets�g�t is. A fest� nev�t nagyi sosem eml�tette, de jobb is volt �gy, legal�bb senkinek se jutott esz�be ut�naj�rni, ki volt, mi volt, mit is alkotott val�j�ban.

Barci festett, vagyis ink�bb rajzolt, mert abban volt �gyesebb, nagy�v�, lend�letes mozdulatokkal karcolta pap�rra a t�rgyakat, arcokat, �rdekesen, egy�nien. A faluban mindenki tehets�gesnek tartotta, persze nem volt k�zt�nk egyetlen m�kritikus, m�g rajztan�r sem, mert Anna n�ni, a tan�t�n�, aki f�iskol�t sem v�gzett, csak valami gyorstalpal� tanfolyamot az �tvenes �vekben, ugyan kiv�l�an meg tudta tan�tani �rni-olvasni-sz�molni az apr�n�pet, m�g n�h�ny n�pdalt is el�nekelgetett vel�nk, de egy n�gyzetet se tudott �gy lerajzolni, hogy minden oldala egyforma legyen.

Az�rt mi szerett�k Barcit, mindig felismert�k a k�pein, akit lerajzolt, P�ka n�nit a bibircs�kj�r�l, Feri b�csit a hossz� pip�j�r�l, hentes Henriket a nagy has�r�l meg a k�t�ny�r�l, a Risk�t meg a k�t szarv�r�l �s a bojtos fark�r�l.  

De tr�f�n k�v�l Barci val�ban �gyesen rajzolt �s festett, ha m�shol sz�letik tal�n h�res fest� lett volna bel�le, de h�t a sors �tjai kif�rk�szhetetlenek, �s l�m, a h�ress�g �gy is megadatott neki, ha nem is pont �gy, ahogy szerette volna.

Eml�tettem m�r, hogy Barci babon�s volt, �s babon�b�l iszonyodott a macsk�kt�l, soha senki nem gondolta volna, � maga a legkev�sb�, hogy ez a babona, meg egy fekete macska fogja egy nap megmenteni az �let�t.

A dolog �gy t�rt�nt, hogy a m�v�sz �r k�s� este baktatott hazafel� a kocsm�b�l, ahol k�t j�l siker�lt rajz�t is „megvett�k” persze gondosan kisz�molt nagyfr�ccs-valut�ban fizetve, amelyekt�l Barcinak sz�les j�kedve t�madt, �t szerette volna �lelni az eg�sz vil�got, ami �nmag�ban m�g nem lett volna baj, ha ezt nem felv�ltva az orsz�g�t k�t oldal�n teszi. K�zben n�mi d�dolgat�st is kieresztett a tork�n, ami csak kif�rt, �gy azt�n a hall�sa nem volt olyan istenigaz�n �les, mint amilyennek lenni kellett volna. �ppen a Kossuth utca sark�hoz �rt, ahol az �t meredeken kanyarodik balra, amikor hirtelen a semmib�l el�tte termett egy fekete folt, k�t villog� z�ld szemmel, �s hangosan felny�vogott. Barci egy t�rt m�sodperc  alatt hanyattv�g�dott �s elter�lt az �tmenti �rokban, de m�g �rezte a t�le n�h�ny centire elz�g� kamion szel�t. A macska m�r nem �rzett semmit.

Amikor Barci haza�rt, el�sz�r is le�lt az asztalhoz, �s elmondott egy im�t. Megk�sz�nte az �rnak, ami�rt k�ld�tt egy fekete macsk�t, hogy megmentse �t a hal�lt�l.

Azt�n fogott egy nagy rajzlapot, �s neki�llt lerajzolni a megment�j�t. Nem volt k�nny� dolog, sose rajzolt macsk�t, annyira ut�lta �ket, hogy m�g k�zelr�l megn�zni sem volt hajland� egyiket sem. Most m�gis �gy �rezte, hogy ezt kell tennie. �s �gy �rezte, sz�pnek kell lerajzolnia, hiszen annak a macsk�nak lelke volt, m�sk�pp hogy tudta volna �t figyelmeztetni a vesz�lyre. Ez�rt azt�n odarajzolta a macska arc�ra a k�t legszebb szemet, amit valaha l�tott, a Borsos R�zsi gy�ny�r� z�ld macskaszemeit. Az orr�nak meg olyan form�t rajzolt, mint a kocsm�ros kisunok�j�nak, a T�ninak van, finom, pici, pisze orrot, �velt lyukakkal. A sz�ja, nos, a sz�j�t Balog Terk�t�l kapta a macska, akivel egyszer kamaszkor�ban cs�kol�zott Barci, �s akinek megcsod�lta a gy�ny�r� ajkait �s a hegyes kis gy�ngyfogait. A bajusza pedig, h�t ki m�s� is lehetett volna az a bajusz, mint �rpi b�csi�, a bakter�, aki messze f�ld�n h�res, kacki�s bajusz�t k�pes volt �r�k hosszat p�d�rgetni meg kenegetni, �s a faluban egyed�l � hordott bajuszk�t�t.

A m� elk�sz�lt. R�ment a f�l �jszaka, meg Barci rajzsz�nk�szlet�nek a nagy r�sze is, de csodasz�p  lett. Macsk�nak m�g ilyen eml�km�vet nem �ll�tottak..

Reggel a m�v�sz elvitte a rajzot a tisztelend� �rhoz, �s megk�rte, tenn� ki a templomban a fogadalmi olt�rra. De a tisztelend� �r �gy ord�tott, hogy m�g a harmadik h�zban is hallott�k, �s r�szeg diszn�nak, meg szents�gt�r�nek nevezte Barcit. Pedig nem is volt r�szeg. Abban a szent pillanatban j�zanodott ki, amikor a kamion elz�gott a feje felett.

�gy h�t elballagott a kocsm�ba,  bar�tj�hoz a kocsm�roshoz, engedje meg, hogy kitegye a falra a k�pet. M�rt ne – mondta az - a napt�r mellett van m�g egy kis hely.

A t�rt�netnek itt v�ge is lehetne, ha n�h�ny nappal k�s�bb nem pont a kocsma el�tt robban le – �tban B�cs fel� – a f�v�ros nemzetk�zi h�r� m�kritikus�nak aut�ja. A d�h�s kritikus bement a kocsm�ba, hogy megk�rdezze, hol tal�l aut�szerel�t, �s a sz� szoros �rtelm�ben f�ldbegy�kerezett l�bbal �llt meg a macska k�pe el�tt. Azt is elfelejtette, hogy mi�rt j�tt, csak n�zte, n�zte a k�pet, azt�n megk�rdezte, hogy ki rajzolta.

- H�t ki m�s, a Babon�s Barci – mondta a kocsm�ros foghegyr�l. – Am�gy mit k�r az �r inni?

H�t �gy lett h�res fest� Babon�s Barci, �s �gy lett h�res hal�la ut�n egy szeg�ny fekete macska.

Fanni, a furcsa l�ny

 

Furcsa l�ny volt a Fanni. Na m�r most mindenki d�ntse el mag�ban, hogy ez d�cs�ret-e vagy szid�s. A l�nyok, a „bar�tn�k” ahogy Fanni emlegette �ket, g�nyos ajakbiggyeszt�ssel mondt�k a jelz�t. Hanem a fi�k szeme felcsillant a sz�ra, �s volt abban a felcsillan�sban egy kis elismer�s is.

Bizony el�fordul olykor, hogy az �risten mell�ny�l a nagy oszt�sn�l, asszonylelket ad egy b�h�m nagy f�rfinak, �s fi�sz�vet egy v�zna kisl�nynak. Fanni ilyen fi�sz�v� kisl�nynak sz�letett.

L�ttunk m�r ilyet persze, a lovagreg�nyek tele vannak hossz� hajukat sisak al� rejtett vit�z kir�lyl�nyokkal, Jeanne D’Arcr�l nem is besz�lve, de h�t az mind csak mese. Az ember nem sz�m�t r�, hogy a saj�t faluj�ban az utc�n szembej�jj�n vele egy mesefigura.

Nem volt sz�p l�ny a Fanni. Hegyes orr�, hegyes �ll�, v�zna, csenev�sz, mad�rcsont� kisl�ny, legink�bb egy fejletlen kamaszfi�hoz hasonl�tott volna, ha a falubeli kamaszfi�k nem lettek volna mind sz�lfamagas, sz�lesv�ll�, izmoscomb� f�rfiemberk�k. Hja, a sz�nt�s, kasz�l�s, tr�gyacipel�s, fejszecsattogtat�s meg�p�ti az izmokat, s bizony azt mifel�nk kor�n kezdik. El�bb, mint a bet�vet�st. Mire a tizenn�gyet bet�ltik a leg�nyek, kezics�kolomot k�sz�nn�nek nekik a v�rosi kort�rsaik.

Pedig bizony Fanni is kivette a r�sz�t derekasan a kap�l�sb�l, fej�sb�l, diszn�p�sztor�kod�sb�l, nem is tehetett m�sk�nt, de valahogy rajta semmi nem fogott, se a munka, se az �tel, amit megevett. Hej, a mai l�nyok hogy irigykedn�nek a n�dsz�l derek�ra!

Nem volt akkoriban �m fogy�k�ra! Bolondnak is n�zt�k, akinek volt mit enni �s m�gis �hezett. Norm�lis ember nem tesz olyat.

Ezt a Borka n�ne mondogatta, aki a maga sz�zharminc kil�j�val ugyancsak norm�lis asszonynak sz�m�tott a faluban, de nem is volt olyan eledel asztalon, kamr�ban, amelyik biztons�gban �rezhette volna mag�t t�le. M�g a Tak�cs szomsz�d l�gyfog�nak kitett m�zescsupr�ba is belep�kosztoskodott, no, az�rt meg is kapta a b�ntet�s�t, eg�sz raj m�hecske �ld�zte haz�ig, senki se l�tta m�g olyan gyorsan futni Borka n�nit a faluban, csak �gy hull�mzott k�r�l�tte a sok h�j, az �reg Mih�ly meg majd a pip�j�t nyelte le a nevet�st�l.

De hogy Fannin�l  maradjunk, �ppolyan kis bumfordi, kedves, szeles parasztl�ny volt, mint a t�bbi hozz� hasonl� az utca t�ls� oldal�n, meg a patak m�sik partj�n. Addig a napig, am�g a Bolond Pista meg nem nyerte a motort a lott�n.

Am�gy a Pista nem volt igaz�n bolond, �ppen ellenkez�leg, �rtelmes kis k�ly�knek mutatkozott m�r az iskol�ban is, de a nagyanyja – ritka nagysz�j� �regasszony volt, isten nyugossza, most m�r � hallgatja a locsog�s�t – annyit mondogatta neki, hogy „bolond vagy te, Pista fiam” hogy bizony rajta ragadt a jelz�.

No h�t a Pista minden h�ten vett egy lott�szelv�nyt, nem j�rt � kocsm�ba, nem �llhatta a bort, se a s�rt, ez az egy szenved�lye volt, a lott�z�s, ezt se �zte nagyban, de azt szokta mondani, meg kell adni az es�lyt a szerencs�nek, h�tha ide akar pottyantani valami igaz�n f�intos aj�nd�kot.... H�t nem ide akart? Ugyan a sz�mokat nem siker�lt eltal�lnia Pist�nak, hanem a t�rgynyerem�ny sorsol�s�n�l be�t�tt a m�nk�, �s megnyerte a motort.

Nagy dolog volt �m az akkoriban! Senkinek se volt m�g a faluban motorja, biciklije is csak a post�snak, a tan�t�n�nak, meg a pl�b�nosnak. A t�bbiek gyalog j�rtak, vagy szek�ren, �mb�r a borb�ly J�zsi h�sv�th�tf�n, a locsolkod�sb�l hazafel� (hat poh�r p�link�val megt�zdelve) megpr�b�lt fel�lni a Julcs��k tehen�re, no akkor megl�thattuk, milyen a rode� magyar m�dra. R�p�lt a J�zsi, mint a kan�sz kalapja a forg�sz�lben, m�g a templom ker�t�s�t is kid�nt�tte, emlegette is a tisztelend� �r a szenth�roms�got, amikor megl�tta.  Azt�n persze megjuh�szodott, mert a J�zsi vezekl�sb�l eg�sz kar�csonyig ingyen borotv�lta, a ker�t�st meg �gyis megcsin�ltatt�k a h�v�k.

Apr� kis falu a mi�nk, nem t�rt�nik itt semmi vil�grenget� dolog.

Persze, amikor a Cs�mp�s Jank� k�tr�f�s piros szalaggal a kalapj�n ment megl�togatni a Kat�k�t, az esem�ny volt, ki is cs�d�lt r� a f�l falu, m�g a M�ri n�ni P�tty�s teh�nk�je is kikukucsk�lt az ist�ll�b�l k�v�ncsian, hogy mi lengedezik ott a sz�lben. R� is b�d�lt kett�t, amit�l a Jank� megugrott, a l�bai meg �gy akadtak �ssze, mint a Kancsal Gerg� vasvell�ja a ker�t�ssel. Szeg�ny Jank�! Ott ter�lt el a s�rban, �ppen a Kat�k��k kiskapuja el�tt, a piros szalag meg bebor�totta, mint egy koszor�t, �ppen csak a felirat hi�nyzott r�la, hogy: Nyugodj�k b�k�ben!

No de h�t a Bolond Pista lott�nyerem�ny�n�l tartottam. A f�l falu �sszegy�lt, mikor bef�st�lg�tt vele a F� utc�n, m�g a folyton locsog� �regasszonyok szava is elakadt a csillog�-villog� piros-fekete j�sz�g l�tt�n, amikor �ktelen fekete f�stgomolyagokat eregetve v�gigd�c�g�tt a poros �ton. A Szak�ly Imre bat�r nagy kuty�ja meg fark�t beh�zva iszkolt a h�z m�g�. �s persze a Pista sz�j�nak a k�t sark�t se lehetett volna er�vel sem �sszetartani, olyan sz�lesen vigyorogva tr�nolt a m�b�r �l�sen, ann�l tal�n m�g Ferenc J�ska se �lt b�szk�bben a kir�lyi sz�ken.

– No! – kurjantott nagyot sz�les �r�m�ben. – H�t ki �l ide m�g�m a p�rn�sra? Ki gy�n egy k�rt velem a templom k�r�l ezen a gy�ny�r�s�gen?

Julcsa n�ni j�l l�that�an k�zelebb h�z�dott a kiskapuhoz, de m�g a Mih�ly b�csi r�ncokkal bar�zd�lt arc�n is n�mi csendes riadalom l�tszott, pedig � Doberd�t is megj�rta. Persze az m�r r�gen volt. Meg oda se az�rt ment, mintha annyira t�ltengett volna benne a vit�zi szellem, hanem mert musz�j volt. Egyed�l a Fanni l�pett k�zelebb a motorhoz, s cs�f kis eg�rarc�b�l olyan elragadtat�s s�t�tt, hogy Pista sz�ve eg�szen kimelegedett t�le.

– Elviszel? – m�g a hangja is remegett az izgatotts�gt�l, a tenyere meg olyan vizes volt, hogy k�tszer is meg kellett t�r�lni a szokny�j�ba, nehogy nyomot hagyjon az �l�sen. Akkor a Pista csak a szem�vel intett, hogy �lj�n f�l oda m�g�, a Fanni meg �t�lelte a fi� derek�t az apr�, v�kony, de inas k�t kis kez�vel, mire a Maris n�ne f�lszisszent egy kicsit, de h�t l�thatta, akinek szeme volt, hogy azt se tudja a Fanni, hova ny�l a nagy megillet�d�tts�gt�l. �s ahogy elindultak lassan, majd egyre gyorsabban, m�g a szem�t is becsukta, a fej�t meg h�trahajtotta, hogy a k�t v�kony copfj�ba belekapott a sz�l. No h�t olyan boldog arcot m�g sose l�ttak a faluban, tal�n csak a post�s Karcsit, mikor hat j�ny ut�n hetediknek v�gre fi�t sz�lt neki az asszony.

Nem m�lt el t�bb, csak egy tucat kaszasuhint�snyi id�, �s m�r j�ttek is vissza a motorral, de ez �ppen el�g volt Fanninak, hogy �r�kre beleszeressen a motorokba. No meg a Pist�nak, hogy beleszeressen a Fanniba. �gy volt ez j�l.

Att�l fogva a Pista gyerek folyton-folyv�st a Fanni k�r�l s�nd�rg�tt, a l�ny meg minden alkalmat megragadott, hogy f�l�lhessen a csodaj�rg�nyra, �s bizony nem �tallotta sz�tszedni ripity�ra, meg �sszerakni, sose l�ttak m�g n�la �gyesebb kez� g�pszerel�t a faluban. Azt a hideg vasat olyan puha, �vatos, �rz� ujjakkal s�mogatva fogta meg, hogy att�l a Pist�nak mindenf�le furcsa gondolatai t�madtak, amelyekben bizony nem sok szerepe volt a motornak, de a Fanninak ann�l ink�bb. M�g az se zavarta, hogy a l�nyka arc�n-kez�n-l�b�n minduntalan ott �ktelenkedett egyn�mely olajfolt, tal�n nem is vette �szre a s�t�t szemek boldog csillog�s�t�l.

Furcsa l�ny volt a Fanni. Amikor a Pista annak rendje �s m�dja szerint ell�togatott a h�zukhoz, �s megk�rte a kez�t a nagyapj�t�l (�desapja nem �lt m�r r�gen), esz�be se jutott pironkodva szabadkozni, k�retni mag�t, hanem a fi� szem�be mosolyogva csak annyit mondott:

- Motorral megy�nk a templomig. �s ez nem k�r�s volt, hanem kijelent�s.

A gy�v�bbak tal�n megh�tr�ltak volna erre a sz�ra, de a Pista szerelmes volt, �gy azt�n minden �gy lett, ahogy a Fanni akarta. Trudi n�ni eg�sz vir�goskertj�t r�aggatta a motorra, ki se l�tszott al�la a f�nyes zom�nc, n�zte is v�gyakozva a tisztelend� �r kecsk�je a ker�t�s mell�l, hej, de beleharapott volna azokba a vir�gokba!

Az�rt lezajlott az esk�v� baj n�lk�l, csak a menyasszony f�tyla �gett meg egy kicsit a kipufog� t�z�t�l, meg a Borka n�ne szokny�ja lett kormos, de �gy kell neki, minek j�tt olyan k�zel.

A t�rt�netnek t�bb, mint �tven �ve. R�gen elmer�lt m�r az eml�kek m�lys�ges m�ly �ce�nj�ban, tal�n nem is bukkant volna el� t�bbet, de n�h�ny hete arra vitt az utam, a r�gi falum fel�. Sosem sietek olyankor, ha falukon megyek �t, egyr�szt, mert a falurend�r�k igen goromb�n jutalmazz�k a sebess�gt�ll�p�st, m�sr�szt, mert j�l ismerem a terepet, tudom, hogy egy kutya vagy egy gyerek ak�rmikor kiugorhat az udvarr�l, az �rokpartr�l.

No meg sz�vesen el is gy�ny�rk�d�m a vir�gd�szes kertek, m�ves ker�t�sek, de m�g a d�ledez�, sz�z�ves visk�k l�tv�ny�ban is, van benn�k valami saj�tos b�j, a r�gm�lt id�knek valami sz�vszor�t�, �des �ze, illata, amit semmi m�s nem tud p�tolni.

Most is cs�ndesen d�c�gtem v�gig az aut��tt� avanzs�lt F� utc�n, meg-megz�kkenve a k�ty�k s�r�n ism�tl�d� �rkaiban, kiker�lni nem nagyon lehetett �ket, mert j�ttek szembe is, kamionok ezerrel, meg t�rk�pet szorongat� turist�k bat�r nagy luxusaut�kban, s egyszercsak a Bokros k�zb�l (nicsak, hogy beugrott a neve!) kig�rd�lt el�m csikorg� kerekekkel egy t�zpiros Quad.

– Az any�d! – mormogtam m�g a f�kre tapostam, azt�n a vezet�t megpillantva majdnem siker�lt az �rokba korm�nyoznom az aut�t.

– Tiptop kis �regasszony �lt a vol�nn�l, mad�rcsont�, hegyesorr�, hegyes �ll�, kock�s, felt�rt ujj� f�rfiingben, a bal arc�n olajfolt s�t�tlett, de igaz�ban nem arr�l ismertem meg. Hanem a boldogan ragyog� tekintet�r�l, ahogy suhant az �ton, nem l�tva semmit �s senkit, csak �lvezve a rohan�st.

Fanni volt, Fanni, a furcsa n�ni.

Vil�got l�tni

 

A d�lut�n m�r kezdett est�be hajlani, sz�rke felh�k gy�lekeztek az �gen, ami nem is j�tt rosszul, mert d�l �ta kegyetlen�l t�z�tt a Nap. De most v�gre egy kis szell� is kezdett f�jdog�lni. K�lm�nnak �gy is melege volt az egyenruh�ban, de mit csin�ljunk, ez egy ilyen munka, ki l�tott r�vidgaty�s, atl�tatrik�s biztons�gi �rt? R�gt�n odalenne a tekint�ly. A koncertig ugyan m�g t�bb mint egy �ra, de a sz�npadon m�r szorgos munka folyik, k�sz�lnek a hangos�t�sra, komoly technik�k ezek, nem lehet csak �gy dirr-durr �sszecsapni.

A hatalmas fedetlen n�z�t�r m�g majdnem �res, alig hinn� el az ember, hogy egy �ra m�lva tal�n hatezer n�z� fog tombolni �s �v�lteni benne. A f�rfi szeme gyakorlottan p�szt�zta f�l-al� a ter�letet, nem hagyva ki semmit, a legkisebb gyan�s dologra is figyelve.

A n�z�t�r k�zepe t�j�n �lt valaki az alacsony fal�pcs�n, K�lm�n k�zelebb ment egy kicsit, azt�n m�g a sz�ja is t�tva maradt att�l, amit l�tott. Alacsony, sov�ny kis �regember volt, �gy hetven �s a hal�l k�z�tt, szeml�tom�st falur�l j�tt, r�gim�di, fekete �lt�nyben, feh�r ingben, fej�n lehajtott karim�j� fekete kalappal. Otthonosan �lt a l�pcs�n, t�rd�n kiter�tve a feh�r asztalkend�, �s bicsk�j�val kom�tosan falatozott, nagyokat v�gott a szalonnadarabb�l, hozz� hagym�t harapott, meg a kar�j keny�rb�l is olykor, cseppet sem zavartatta mag�t. K�lm�nnak �tvillant a fej�n, hogy sz�l neki, elt�vedt, de h�t ez ingyenes rendezv�ny, b�rki bej�het, m�rt ne telepedhetne le itt egy ilyen kis�reg, ha m�goly szokatlan dolog is. M�zlikhez, meg feh�rjekoncentr�tumokhoz szokott gyomra meg-megkordult, m�g n�zte, hogy t�nnek el a szalonnadarabok az �reg sz�j�ban.

Az oldalbej�ratn�l most felt�nt egy kisebb csoport, �s K�lm�n homloka elfelh�s�d�tt. Na, j�n a balh�. Pedig azt hitte, legal�bb ma meg�ssz�k, �gy l�tszik, korai volt az �r�m. �ten voltak, de �gy vonultak v�gig a n�z�t�ren, mintha m�g�tt�k j�nne a Fekete Sereg. Az �len egy fick�, ezt m�r l�tta m�skor is, tipikus kem�ny rockerszerel�sben, fekete b�r r�vidnadr�g, semmi egy�b, karjain, l�bain l�ncok k�r�ltekerve, a b�re se l�tszik, de nem a l�ncokt�l, hanem a tetov�l�sokt�l, testv�rek k�z�tt is megvan sz�zkilencven centi, �s legal�bb sz�znegyven kil�. A fej�n fekete, hal�lfejmint�s kend� h�trak�tve, l�b�n sz�gekkel kivert bakancs. �k alakban vonultak befel�, jobbr�l-balr�l m�g�tte k�t-k�t t�rsa, szeml�tom�st szedett-vedett g�ny�ban, h�nuk alatt �sszetekert pokr�ccal, vajon mit rejt? A h�ts� sr�cok egyik�n�l volt egy �t�tt-kopott git�r is, l�tszott, hogy ink�bb vereked�sre haszn�lj�k, mint muzsik�lni.

K�lm�n gondban volt. Ezek aligha az�rt j�ttek, hogy b�k�sen v�gighallgass�k a koncertet. �ten vannak, �ttel nem b�r el egyed�l. De m�g nem csin�ltak semmit. Ha seg�ts�get k�r, �s nem lesz r� sz�ks�g, t�bbet meg nem �ll a csapatt�rsak el�tt, gy�v�nak n�zik. Ha meg nem... Fegyvere nincs, de ha lenne, se haszn�lhatn� a t�megben.

A vadrocker csapat megtorpant egy pillanatra, amikor megpillantott�k a kis�reget. K�lm�n szinte l�tta a s�t�ni mosolyt az arcukon, pedig ahhoz messze volt, amikor elindultak a pr�da fel�. �szint�n sajn�lta a b�csit, de nem tehetett semmit. Egyel�re.

L�tra vette �szre el�sz�r a pap�t, az � rikkant�s�ra figyelt fel Bivaly, s akkor m�r � is megl�tta. Lass� l�ptekkel s�t�ltak oda az �reghez, �s k�r�l�llt�k.  �gy magasodtak f�l�, mint a Stonehenge szikl�i, �s olyan v�sztj�sl�an is. De az �reg csak falatozott tov�bb b�k�sen, lekanyar�tott egy szelet szalonn�t, egy szelet kenyeret, harapott hozz� egy kis hagym�t, �s nem l�tszott �szrevenni, mekkora bajban van. Bivaly meghajtotta a derek�t, de �gy is f�l�lr�l n�zett az arc�ba, alig h�sz centir�l. F�lmordult:  - Papa!

A v�nember f�ln�zett r�, j�l megn�zte mag�nak az eg�sz hegynyi embert, azt�n lekanyar�tott m�g egy szelet szalonn�t, r�tette a keny�rre �s odany�jtotta neki:

- K�r egy katon�t?

Keszeg �vatosan h�tr�bb h�z�dott. Bivaly szeret kasz�lni a karj�val, �s ha valakit eltal�l, az viheti haza, amit kap, minek �llt az �tj�ba. �s baromi nagyot tud �tni, egyszer volt alkalma megpr�b�lni. A m�sik h�rom is igyekezett tisztes t�vols�gban maradni, mert ha Bivaly bed�h�dik, nem n�z az se istent, se embert...

De Bivaly nem d�h�d�tt be. Nagyon furcsa kifejez�s �lt az arc�n,  �s L�tra el�sz�r arra gondolt, hogy megint bet�pett. De h�t mikor? Eg�sz nap egy�tt l�gtak, alig ivott k�t s�rt, sz�vni meg semmit, majd csak este akartak, a koncert ut�n. T�nyleg milyen furcsa a tekintete, mintha nem is itt lenne, hanem  valahol messze, nagyon messze.

Bivaly t�nyleg nagyon messze j�rt. Messze az id�nek azon a v�gtelen orsz�g�tj�n, amely a m�ltba visz, abba a m�ltba, amikor �t m�g nem Bivalynak h�vt�k, hanem Kors� B�lintnak, amikor m�g eg�szen kis gyerek volt, �s nagyap�, aki �ppen egy ilyen v�kony, apr�, inas kis emberke volt, a pr�sh�z l�pcs�j�n �lve szalonn�zott.

– No, kis B�lint, k�rsz egy katon�t, egy�l csak, att�l leszel nagy emb�r. Hagym�t is egy�l hozz�, aki sok hagym�t eszik, �r�kk� �l.

De nagyap� nem �lt �r�kk�. M�g azon a ny�ron elment nagyany� ut�n, olyan gyorsan, hogy m�g a vir�gok sem hervadtak el a feles�ge s�rj�n, amikor m�r ott fek�dt mellette. K�t test, egy l�lek, szokta mondani a n�pnyelv azokra, akik ennyire szeretik egym�st. A pr�sh�zba meg a vill�m csapott be k�vetkez� tavasszal, le is �gett, mintha az �risten nem l�tn� sz�vesen, hogy m�s is ott szalonn�zzon a l�pcs�j�n, ha m�r az �reg Boldizs�r nem teheti. Azt�n minden megv�ltozott. Elk�lt�ztek a falub�l, apa a vas�thoz ker�lt, anya gy�ri munk�s lett k�t m�szakban, a kis B�lint meg d�lut�nonk�nt ott csavargott a v�ros koszos utc�in, kereste a magafajta kisleg�nyek t�rsas�g�t. �s mivel nagydarab volt �s er�s, verekedni is tudott, hallgattak r�, �s f�ltek t�le a t�bbiek.

- No, egy kis hagym�t is �gy�n! – Bivaly r�n�zett a kis�regre, az meg elmosolyodott �s legyintett – dejszen m�n �gy is �l�g nagyra n�tt, nemigaz?

Ebben a pillanatban kezdett el j�tszani a zenekar. A dob f�lp�rg�tt, a git�rok f�ljajdultak, �s hirtelen minden tele lett d�b�rg�, forr� rockzen�vel.

K�lm�n �sszerezzent. Eg�szen eddig fesz�lten �s �rtetlen�l figyelte, mi t�rt�nik a banda �s a kis�reg k�z�tt, �szre sem vette, hogy k�zben csaknem eg�szen megtelt a n�z�t�r. Kicsit megnyugodott, mert semmi el�jel�t nem l�tta a kit�rni k�sz�l� botr�nynak, csak az zavarta, hogy nem �rtette a dolgot. Ki lehet ez az �regember, hogy azok a vademberek ilyen megjuh�szodva, szinte tisztelettel �llj�k k�r�l? Valamelyik�k rokona?

Az �reg cs�ndesen ingatta a fej�t a zene ritmus�ra, becsattintotta a bicsk�j�t �s zsebrerakta, majd kom�tosan �sszehajtotta az asztalkend�t, �s betette az isz�kj�ba. F�ln�zett a fi�kra, �s elmosolyodott:  - Sz�p muzsika, he?

Azt�n b�lintott, mintha maga akarna felelni a k�rd�sre.  – Sz�p.

Keszeg �s L�tra k�s�bb megesk�dtek volna, hogy senki se l�tta elmenni az �reget. Az egyik percben m�g ott volt, a m�sikban m�r nem. Mint egy szellem. Azt�n Keszeg gyorsan becsukta a sz�j�t, mert a szellem sz�ra Bivaly arc�n s�t�t kifejez�s jelent meg, �s � igaz�n nem akarta f�ld�h�teni.

 Addigra az �reg m�r a vonaton �lt, ami hazafel� vitte. Kin�zett az ablakon, �s �ppen arra gondolt, mit fog mondani holnap reggel, ha kimegy az asszony s�rj�hoz.

- No, Juditom, h�t j�rtam a f�v�rosban. Ott vannak �m csuda n�pek. Akkor�k, mint a K�ldi J�ska tehene, oszt olyan �h�sen n�znek az emb�rre, hogy mingy�n elfacsarodik t�le a sz�ve. Hanem, hogy a fej�k�n mit hordanak a kalap helyett, h�t szemed-sz�d el�llna t�le, ha m�gl�tn�d. No, a sz�jad az�r’ tal�n m�gse – �s g�c�gve nevetett a saj�t vicc�n.

 A sajt eg�szs�ges

 

Ad�lka varr�n� volt, nem hivatalosan, csak �gy f� alatt, ahogy ma mondan�k, a fekete gazdas�gban, de akkoriban m�g nem tudtuk, hogy a gazdas�gnak sz�nei is lehetnek. Fiatalabb kor�ban volt Ad�lk�nak munkahelye is, s�g� volt a sz�nh�zban, de amit ott kapott, att�l nem lett bel�le milliomos, �ppen csak a minim�lnyugd�jhoz volt el�g. Legend�k keringenek a sz�n�szvil�gban s�g�kr�l, akik egy szerencs�s �s p�ratlanul sikeres beugr�s folyt�n h�res sz�n�szek lettek, mert k�ztudott dolog, hogy a s�g�k (tal�n egyed�l �k) k�v�lr�l f�jj�k a darabok sz�veg�t. Ez egyike azoknak a t�ved�seknek, amelyek sz�nh�zi (�s civil) berkekben k�zsz�jon forognak, �s Ad�lka esete p�ld�zza legjobban, hogy egy sz� sem igaz bel�l�k. Ad�lka j� s�g� volt, kit�n� l�t�ssal, a halv�ny ir�nyf�nyn�l t�k�letesen tudta olvasni a s�g�p�ld�ny sz�veg�t, amelyb�l egyetlen mondat sem maradt meg a fej�ben a felolvas�s ut�n.  Sz�pen, tiszt�n besz�lt, selyp�t�s, raccsol�s �s egy�b  besz�dhib�k n�lk�l, er�teljes org�nummal, amely m�g suttogva is messzire hallatszott, egyszer eg�szen a n�z�t�r �t�dik sor�ig. A dolog �gy t�rt�nt, hogy az egyik szerepl�, nevezz�k egyszer�en csak Gusztinak, t�ls�gosan komolyan vette az id�lt alkoholista szerep�t, amit alak�tott, �s holtr�szegen �ll�tott be az esti el�ad�sra. A sz�veget persze nem tudta – mondjuk, j�zanul se, de akkor legal�bb oda tudott figyelni a s�g�ra – �s amikor Ad�lka negyedszer s�gta neki a k�vetkez� mondatot, most m�r kicsit emeltebb hangon, az �t�dik sorban feljajdult egy n�z�: - J�l van, s�g� kisasszony, hallottuk, mehet�nk tov�bb!

Az el�ad�s folytat�dott, miut�n a sz�n�szek �s a n�z�k is magukhoz t�rtek a r�h�g�sb�l, Gusztit nem r�gt�k ki, mert a gazdas�gi igazgat� unoka�ccse volt, csak egy ejnye-bejny�t kapott, Ad�lka meg megpr�b�lta visszafogni a hangj�t, m�g ha kicsit b�szke is volt az epiz�dra.

Sz�val, miut�n Ad�lka el�rte a nyugd�jkorhat�rt, �s mennie kellett, mert j�ttek a fiatalok, varr�ssal eg�sz�tette ki a cs�ppnyi nyugd�j�t. Sz�pen varrt, volt �zl�se, nem is k�rt t�l sokat a munk�j��rt, de akik hozz� j�rtak, legink�bb a t�rt�neteit szerett�k hallgatni a sz�nh�zr�l, meg a r�gm�lt id�kr�l.

Mindig megk�n�lta a kuncsaftjait te�val, amit nagyon sz�p, r�gi porcel�nk�szletben szolg�lt fel, hozz� apr�s�tem�nyt k�n�lt, amir�l illett megk�rdezni, hogy � s�t�tte-e, ilyenkor mindig b�lintott, �s megjegyezte, hogy ennek a receptj�t m�g a francia kisasszonyokn�l tanulta.

Meglehet, hogy a mai fiatalok nem is tudj�k, mit jelent a kifejez�s, de ez egy h�res �s el�kel� le�nynevel� int�zetre utalt a f�v�rosban, ahov� csak a leggazdagabb �s legel�kel�bb l�nyok j�rtak, �s Ad�lka megjegyz�se pontosan megmutatta, hogy kell �gy hazudni, hogy k�zben az ember a sz�nigazat mondja. Mert Ad�lka a s�tem�ny receptj�t t�nyleg a francia kisasszonyokn�l tanulta, akik a lepusztult ferencv�rosi b�rh�z f�l�tt�k l�v� lak�s�ban laktak. K�t id�sebb lyoni n� volt, k�t testv�r, akiket a h�bor� (m�g az els�) szele valahogy idesodort Pestre, azt�n ittragadtak, mint falev�l az �t sar�ban. Ad�lka gyerekkor�ban sokat j�rt �t hozz�juk, m�g n�h�ny francia kifejez�s is ragadt r�, amiket az�ta is sz�vesen elpotyogtat, csak �gy k�t�sz�k�nt, b�r legt�bbnek a jelent�s�t m�r elfelejtette, de gy�ny�r� orrhangon, raccsolva tudja mondani, hogy purqua. Pontosabban tudta, am�g egyszer egyik �gyfel�nek a tizen�ves l�nya foly�kony francias�ggal nem v�laszolt r�, amit�l Ad�lka annyira megriadt, hogy az�ta megv�logatja, ki el�tt mer franci�ul sz�lni.

Sokmindent felszedett Ad�lka a sz�nh�zban, vagy tal�n �szt�n�sen is benne volt a tehets�g, hogy kialak�tsa a saj�t image-�t (l�m, l�m, megint egy francia sz�), mindenesetre karakteres megjelen�se volt, b�rmerre j�rt, megb�mult�k az emberek. Magas, v�kony alakja volt, nem az a hajl�kony, karcs�, ink�bb �szt�v�r, csontos, a man�kenvad�szok nem kapkodtak volna ut�na, az arc��rt m�g kev�sb�, b�r cs�nya nem volt, de a jelent�keny nagys�g�, kamp�s sasorra meghat�rozta az eg�sz arc jelleg�t, kicsit arisztokratikus, �s nem kicsit er�szakos kin�zetet adva neki. Ad�lka r�tett egy lap�ttal a dologra, amikor olyan szem�veget v�lasztott, amelynek hatalmas, kerek, halv�nyz�ldes lencs�ivel er�teljesen eml�keztetett egy mut�ns szitak�t�re, ehhez j�rultak m�g  az ezer r�nccal ring�, l�bsz�rk�z�pig �r� szokny�k a sziv�rv�ny minden sz�n�ben, de legt�bbsz�r a f�z�ldnek �s a s�rg�nak a legelevenebb �rnyalataiban. A j�r�sa is olyan volt, hogy ink�bb szalad�snak lehetett nevezni, ruganyos, kapkod�s, mintha mindig a legutols� pillanatban indulna el, �s att�l f�lne, hogy nem �r oda id�ben. Az ismer�seinek persze f�l se t�ntek ezek a furcsas�gok, hisz negyven �v alatt hozz�szokhattak, de egy nevezetes idegennek bizony f�lt�nt, �gy kezd�d�tt Ad�lka t�v�s karrierje.

Ki tudja m�r, ki aj�nlotta be a varr�n�t bar�tn�je bar�tn�j�nek, akit azt�n elk�s�rt az utols�  pr�b�ra (� vitte a p�nzt) bar�tja, aki filmes berkekben el�g j�l ismert (�s nem kicsit hirhedt) ember volt. N�melyek elismer�en, m�sok fanyalogva nyilatkoztak extravag�ns �tleteir�l, de a v�g�k t�bbnyire sikeres volt. Nevezz�k egyszer�en Jocinak a der�kig �r�, �sz l�farka miatt, mely am�gy kopasz feje h�ts� r�sz�t �k�tette. Joci megn�zte mag�nak Ad�lk�t, k�r�lj�rta, mint kupec a lovat, �ppen csak a sz�j�ba nem n�zett bele, b�r l�tszott rajta, hogy sz�vesen megtenn�, azt�n egyenesen f�ltette neki a k�rd�st.

- Nem akar filmezni, dr�g�m?

Jocinak mindenki dr�g�m volt, a boltban a p�nzt�ros, a rend�r, aki megb�rs�golta, �s a k�pvisel�, akinek a kamp�ny�ban forgatott.

Ad�lka kicsit zavarba j�tt. �reg � m�r az ilyen marhas�gokhoz, csak t�n nem udvarolni akar neki ez a v�n csatal�?

De Joci tov�bb gy�zk�dte.

- Nagyon-nagyon karakteres arca van, dr�ga. Odak�v�nkozik a v�szonra. �n oda tudn�m tenni.

Ad�lka el tudta k�pzelni. Hallott m�r ilyeneket fiatal kor�ban. De az isten szerelm�re, h�t hetven �ves! Belen�zett a t�k�rbe. Mi a csod�t l�that rajta ez a figura? Neki pont olyan volt a t�k�rk�pe, mint negyven �ve minden nap.

Joci l�tta a vonakod�st, �s kicsit meglep�d�tt.

- Hadd csin�ljak egy p�r felv�telt! Az m�g nem k�telez semmire egyik�nket sem. Csak hogy l�ssuk az eredm�nyt.

H�t �gy kezd�d�tt. Joci elj�tt n�h�nyszor, Ad�lka j�tt-ment, besz�lt, mosolygott, integetett, amit csak k�rt t�le, a filmes d�nny�g�tt egy kicsit, hogy a hangja nem az igazi, de majd valamit csin�lnak vele, azt�n elt�nt egy h�tre. Ad�lka igyekezett �gy tenni, mintha nem t�rt�nt volna semmi, de persze majd kif�rta az oldal�t a k�v�ncsis�g, hogy milyenek lettek a felv�telek, m�g azt�n egy d�lut�n be�ll�tott Joci egy kazett�val meg egy szerz�d�ssel. Le�ltette az �regasszonyt a kanap�ra �s elind�totta a filmet.

Sz�p, alpesi t�j volt a h�tt�rben, legel� tehenekkel, cs�csos h�zik�kkal, el�l a f�ben pedig Ad�lka k�zeledett ruganyos l�pteivel, magabiztos mosoly�val, kez�ben egy nagy karika sajttal. K�l�n�s, idegen, de nagyon dallamos hangon sz�lalt meg:

- Hogy mit�l vagyok ilyen fiatal �s eg�szs�ges m�g mindig? H�t ett�l! �s a kez�ben l�v� sajtra mosolygott.

Ad�lka szemei t�gra ny�ltak. M�r nyitotta a sz�j�t is, hogy tiltakozzon, de akkor Joci mondott egy �sszeget, amit�l gyorsan becsukta. Uramisten, h�ny szokny�t kell megvarrnia, am�g ennyi p�nzt �sszevakar a kis nyugd�ja mell�!

Joci alighanem sejtette, mi j�tsz�dhat le az �regasszony fej�ben, mert biztat�lag hozz�tette.

- Higyje el dr�g�m, ezzel egy h�nap alatt t�bbet lesz k�perny�n, mint sok neves sz�n�sz eg�sz �let�ben. Meg azt�n a sajt  - emelte f�l az ujj�t - nagyon eg�szs�ges.

Erre m�r Ad�lka is r�b�lintott. T�nyleg eg�szs�ges.

  

A t�k�r nem hazudik

Az orr�t ut�lta. Azt a karomszer�en behajl� v�g�t a h�sos cimp�kkal, k�z�pen a hegyvonulatnyi dudorral… Sokat kesergett miatta gyerekkor�ban. Csak �llt a t�k�r el�tt �s legsz�vesebben beh�zott volna egyet a k�pm�s�nak. A szeme is ronda. Keskenyr�s�, mintha mindig f�lig lehunyn�, �s a szem�ld�ke furcsa sz�gben meghajlik, sz�val ez egy igazi mad�rijeszt�-arc. Persze negyven �v alatt megszokta. Nem szerette meg, de megszokta. Mindent meg lehet szokni, mondta nagyapa, csak a hal�l gondolat�t nem, az meg h�listennek m�g od�bb van egy kicsit. �gy h�t el�ldeg�lt b�k�ben az arc�val, a t�k�rbe b�mul�st meg nem vitte t�lz�sba, mert mindig rosszkedve t�madt t�le. N�h�ny �ve, hogy a r�ncok megsokasodtak a szeme meg a sz�ja k�r�l, kicsit t�bb fest�ket haszn�lt, de tudta, hogy nem sokat �r az sem. – Korongecsettel k�ne festenem magam, hogy kin�zzek valahogy – gondolta akaszt�fahumorral – de h�t �reg falr�l lem�llik a fest�k is. 

El�sz�r el se akarta hinni. H�sz �ve lott�zik m�r, �s igaz�b�l sose hitt benne, hogy megnyerheti a f�nyerem�nyt. De most itt az �t sz�m, mintha t�ncot j�rn�nak a pap�ron. Sz�znyolcvan milli�. Ez nem egy kis vagyon. Ez egy baromi nagy vagyon. Minden �lm�t megval�s�thatja. T�nyleg, mi is az � legtitkosabb �lma? A lehetetlen? Hogy sz�p legyen. �s Fortun�nak h�la, most m�r nem is lehetetlen. P�nz�rt mindent meg lehet kapni. A sz�ps�get is. Vannak nagyon j� plasztikai seb�szek, akik csod�kra k�pesek. Amint megkapja a p�nzt, befekszik egy klinik�ra. �s mire onnan kij�n…. az m�r egy m�sik �let lesz. Egy �j Vivien.

A k�rh�zban volt ideje gondolkozni. Lassan telt az id�, de nem unatkozott. Eg�sz l�nye v�rakoz�ssal telt meg, �lmodozott, tervezgetett. Senki se tudta, hogy itt van, hogy mire k�sz�l. Kinek mondta volna el? Val�j�ban nem volt senkije. A volt f�rjei megn�s�ltek, a m�sodiknak, Tibornak m�r gyerekei vannak, k�t kis ikerl�ny, az els� meg valahova az orsz�g m�sik v�g�re k�lt�z�tt, �vek �ta nem is l�tta. A bar�tn�je – az egyetlen – m�sf�l �vig N�metorsz�gban dolgozik, na, lesz meglepet�s, ha megl�tja.

�gy f�lid�ben k�t vizsg�lat k�z�tt az orvos r�n�zett, �s v�ratlanul megk�rdezte. – Tulajdonk�ppen mi�rt akarja �tszabatni az arc�t? Vivien k�sz�lt a k�rd�sre, b�r nem az orvost�l v�rta. – Mert megtehetem. Az orvos k�z�mb�sen b�lintott – Komoly �rv! – �s nem forsz�rozta tov�bb a t�m�t.

 Az utols� kontroll v�g�n a doki a fi�kb�l el�vett egy n�vjegyet, �s a kez�be nyomta. – Ha b�rmi probl�m�ja lenne, h�vja fel ezt a sz�mot. Azt hitte, az orvos sz�ma, de megd�bbenve l�tta, hogy a n�vjegy egy pszichol�gus�. – Mi a fen�nek kellene nekem pszichol�gus? Negyven �vig, igen, eddig sz�ks�gem lett volna r�, de most, hogy sz�p vagyok, most m�r minek? A t�k�r nem hazudik. Igaz, doktor �r? Az orvos mintha egy pillanatra zavarba j�tt volna.  – Az�rt csak tegye el. Sose lehet tudni. Nem vitatkozott. Minek. Majd odakint eldobja. F�l�sleges kacatokat nem �riz. Most m�r nem. Ez egy �j �let. Egy �j Vivien.

H�rom napja viselte a megfiatalodott-sz�p�lt arc�t b�szk�n ragyog� mosollyal, �j ruh�kat vett, kalapokat, sz�nes s�lakat, nem gy�z�tt gy�ny�rk�dni mag�ban. A negyedik nap v�ratlanul szembetal�lkozott az utc�n Markkal, az els� f�rj�vel. �gy kellett r�k�sz�nnie, mert nem ismerte meg, m�r ez is h�zelg� volt, de persze a hangj�t nem felejtette el.

– Megv�ltozt�l – mondta, de ez nem dics�ret volt, hanem meg�llap�t�s. R�k�rdezett h�t, kicsit rem�nyked� hangs�llyal. – No, �s jobb lett vagy rosszabb? Most v�rta a felragyog� mosolyt, de ilyennek nyoma sem volt a f�rfi arc�n. Persze Mark mindig arr�l volt h�res, hogy k�m�letlen�l, k�nt�rfalaz�s n�lk�l megmondja a v�lem�ny�t, ak�r j�, ak�r rossz. Most t�prengve n�zett r� egy darabig, azt�n v�llat vont. – H�t, nem is tudom. Furcsa.

– Furcsa. Tizenhat milli� �s h�romnegyed �v k�nl�d�s ut�n ez nem hangzott valami sz�vmelenget�en. Annyira elmer�lt a gondolataiban, hogy majdnem el�l�pett egy trolinak. Az volna �m az elvesztegetett p�nz meg id�, ha most valami baleset �rn�….

Haza�rve els� �tja a f�rd�szob�ba vezetett, hogy  alaposan szem�gyre vegye az arc�t. – Tulajdonk�ppen mi a baj velem? – k�rdezte a majdnem t�k�letes arct�l a t�k�rben. Sz�p vagyok, fiatal vagyok, igaz, ez egy �j arc, de �n vagyok em�g�tt is.

Az�rt Mark v�lasza nem hagyta nyugodni. Besz�lni akart vele �jb�l, nem mintha �rezne valamit m�g ir�nta, de a v�lem�ny�re t�nyleg k�v�ncsi. Valahol meg kell lennie a mobilsz�m�nak, tal�n a r�gi napt�rban, de j�, hogy sose dob ki semmit. �s t�nyleg ott volt a telefonsz�m, egy pr�b�t meg�r, h�tha nem v�ltozott.

Kicsit �rtetlen�l v�laszolt, szinte k�nyszeredettnek t�nt a hangja, de lehet, hogy csak k�pzel�dik. Sz�val akkor munka ut�n f�l h�rom �s h�rom k�z�tt a t�ren a sz�k�k�tn�l.

A legszebb ruh�j�t vette fel. Tulajdonk�ppen nem is illik az alkalomhoz (mif�le alkalom?), t�ls�gosan �nnep�lyes, de majd azt mondja, hogy egy koll�g�ja esk�v�j�re megy. Most m�rt is kell hazudnia? Senki sem parancsol neki, senkire sincs r�szorulva, gazdag, fiatal, sz�p…

Szok�s�t�l elt�r�en egyenesen nekisz�gezte a k�rd�st a f�rfinek. – Nem tetszik az �j arcom?  Nem tettem j�l, hogy �tszabattam? Mark arca f�lder�lt. – Sz�val �tszabattad? Akkor m�r �rtem, mit�l olyan furcsa �s idegen. Mi�rt sz�ntad magad ilyen drasztikus l�p�sre?

A j�l kidolgozott v�lasz m�r h�napok �ta ott lapult a fej�ben. De Marknak nem lehetett hazudni, mell�besz�lni, akkor sem siker�lt soha, amikor m�g egy�tt voltak. �gy h�t kimondta az igazat a maga nyers egyszer�s�g�ben. – M�s ember akartam lenni. Fiatal �s sz�p. Egy �j Vivien. Az a r�gi cs�nya volt!

A f�rfi d�bbenten n�zett r�. – �n soha nem vettem �szre. Szerettem azt a r�gi Vivient �s sose jutott eszembe, hogy cs�nya lenne.

A t�ren le�lt a padra, �s sok�ig csak n�zett maga el�. Egy sz�rkefoltos galamb odatipegett hozz� eg�szen k�zel, �s k�v�ncsian b�mult r� gombszemeivel. Hirtelen mozdulattal f�lkapta a t�sk�j�t – a galamb r�m�lten f�lrep�lt – valahol ott kell lennie az alj�n a pszichol�gus n�vjegy�nek. J�, hogy nem dobta el.

  

Meglepet�s

- Irgalmas Isten, mi lehet a gyer�kkel? Tennapra �g�rte hogy gy�n, oszt ma sincs h�r  fel�le.  
- Jaj, mama, ne csin�lja itt a fesztiv�lt! – de az�rt Margit is agg�dott egy picit. K�t �ve nem l�tta Zsoltit, mi�ta elment az egyetemre, csak a levelek j�ttek – no azok se t�l gyakran – igaz, New Orleans nincs a vil�g v�g�n, de az�rt nagyon messze van. Most meg egyszerre azt �rta, hogy hazaj�n egy eg�sz h�napra.  Meg azt is, hogy aj�nd�kot hoz, nem �rja meg, hogy mi, mert meglepet�s. H�t hiszen �ppen el�g nagy aj�nd�k, hogy hazaj�n, nem kell ann�l nagyobb meglepet�s. Csak j�nne m�r! Annyi mindent hallani, rep�l�k lezuhannak, karambolok az utakon, nem csoda, ha az ember l�nya ideges ilyenkor.  No, a Bodri milyen bolondul ugat, tal�n csak nem j�tt valaki? Kin�zett a torn�cr�l, de csak egy sr�c �llt a kapuban piros siltes sapk�ban, v�llig �r� sz�ke hajjal, valami csomaggal a karj�n. A l�b�n�l meg egy utaz�t�ska!
- Szents�ges Sz�zany�m, ez Zsolti! M�r r�p�lt is fel�, a kopott b�rpapucsok csattogtak a betonl�pcs�n - Isten hozott, �des fiam – hogy azt�n d�bbenten torpanjon meg egy l�p�sre a vend�gt�l. A karj�n a csomag… egy kisbaba! A v�r mind a sz�v�be t�dult, szinte fulladozott t�le. Kinyitotta a sz�j�t, hogy megsz�laljon, de a fi� megel�zte. – Ez itt K�ti, a l�nyom. Az anyja meghalt sz�l�s k�zben. �n nevelem.

Az id� mintha fennakadt volna a val�s�g �gas-bogas f�j�n. Semmi sem mozdult. Senki se sz�lt. Zsolti n�zte a k�t szeretett asszonyt, anyj�t �s nagyanyj�t, �s pontosan tudta, kinek sz�l a fagyos, dermedt csend. Az � anyja, aki olyan r�tarti a sz�rmaz�s�ra, hogy ha cig�ny Erzs�k szembej�n az utc�n, ink�bb �tmegy a t�loldalra, nehogy fogadni kelljen a k�sz�n�s�t. A nagymama, aki a v�rosban a k�nai boltnak a kirakat�n�l se �ll meg, mert az „nem r�nd�s feh�r emb�r b�tja”.  A l�ny�ra n�zett, a gy�ny�r� csokol�d�barna afrikai arcocsk�j�ra, a vil�g�t� mosoly� �gsz�nk�k szemeire. �rted megharcolok az eg�sz vil�ggal, kicsim.

-Mit sz�lnak az emberek? – az anya v�gre sz�hoz jutott, rekedten t�rtek el� tork�b�l a szavak. –Sz�j�ra vesz benn�nket a falu!

A fi� komolyan b�lintott. – Az bizony fontos, mit sz�lnak m�sok. �mb�r engem t�lont�l sose izgatott, mit gondol a bolond F�ni, meg ha j�l eml�kszem, idesany�m se volt ir�nta t�l nagy respektussal…  Margit elv�r�s�d�tt kicsit, �s m�r nyitotta a sz�j�t, hogy v�laszoljon, azt�n �jra becsukta. Mit mondhatna? J�l felv�gt�k a k�ly�k nyelv�t odakint Amerik�ban, az biztos. Anyj�ra n�zett, aki f�lig hitetlen, f�lig haragos tekintettel b�multa a gyereket. – Milyen sz�p kisl�ny! A b�re mint a tejcsokol�d�, �s azok a hatalmas, vil�gosk�k szemek! Zsolti szemei. Anya szemei. A M�ller �s�k�. Vajon mire gondol most az �regasszony?   

Kati mama fej�ben furcsa dolgok kavarogtak. Hetven �v minden eml�ke, beidegz�d�se, a neveltet�se, a csal�d szents�ge �s az idegengy�l�let v�vt�k egym�ssal harcukat benne. Az apja szigor� hangja, ahogy mes�lt neki az �s�kr�l, a sz�rmaz�s�r�l, a b�szkes�gr�l. - Mi k�l�nbek vagyunk m�sokn�l, mi sz�letett nemesek vagyunk! A hideg megvet�s a szem�ben a s�ron t�lr�l is k�s�rti.  Kl�ra n�ni, akit kitagadtak �s elzavartak a h�zt�l, mert belehabarodott egy olasz fi�ba. – Ebbe a h�zba dig� be nem teszi a l�b�t! – ezt nagyapa mondta, akinek az arca m�r elmos�dott az id� k�d�ben, de Kl�ra n�ni s�r�s�t most is tiszt�n hallja. Gergely b�csi, aki �gy v�gta f�ldh�z a csal�di bibli�t, hogy csak �gy rep�ltek szertesz�t a megs�rgult lapok, s a   k�sz�br�l sziszegte vissza, hogy legyenek boldogok a sz�rmaz�sukkal, mert egyeb�k �gysincs, amit�l boldogok lehetn�nek. Meg nagyapa keser�, sebzett pillant�sa a hal�los �gy�n, ahogy azt suttogta: mondj�tok meg Gerg�nek… de hogy mit, azt m�r sohase tudt�k meg, elvitte mag�val a hal�l h�v�s, fekete szele. Tal�n meg akart neki bocs�jtani? �s vajon Gergely b�csi megbocs�tott-e nekik valaha? De mindenekf�l�tt egy mondat csengett a f�l�ben hangosan �s tiszt�n G�bor atya vas�rnapi pr�dik�ci�j�b�l: „Ha majd megpr�b�l benneteket az �r, vigy�zzatok, nehogy k�nny�nek tal�ltassatok”. Fogalma sem volt, mi�rt pont ez jutott az esz�be, j� hossz� pr�dik�ci� volt, kicsit el is szund�tott a v�g�re, pedig nem akart, de h�t �reg fej k�nnyen lekoppan. - �, sz�zm�ri�m, h�t ilyen az, mikor az �r megpr�b�lja az � h�veit? – Micsoda gy�ny�r� gyermek! Egy kis �rd�gfi�ka. �s mosolyog r�m. Fel�m ny�jtja a pici karj�t. Mintha mondana is valamit. Vajon milyen nyelven besz�l? V�n bolond vagy, Kata, h�t babanyelven. Ekkorka cs�pps�gek m�g nem besz�lnek. Majd megtan�tjuk besz�lni. Magyarul. A mi l�nyunk. Hozz�nk tartozik. A bolond F�nit meg �gy kir�gom, ha sz�lni mer… m�r �ppen ideje. - Na gyere, te kis csokikata! Gyere a nagymam�hoz!