�

��

�

M�g itt vagyok

�

M�g itt vagyok

am�g elf�rek

k�t mosoly k�z�tt a sz�d sark�ban

s nem rettent

csendes hajnalon puha l�ptem a kert f�v�n

�

m�g itt vagyok

am�g sz�rnyat�r�tt mad�rk�nt

verdesek �lmomban

s csak az �bred�s sz�r�tja f�l a f�jdalom k�nnyeit

�

m�g itt vagyok

am�g s�hajpost�n �zenem,

nem vagy el�g messze hogy ne l�ssam

f�nyt�l �sszeh�zott pill�id m�g�tt

az �r�m t�voli ragyog�s�t,

s ne halljam hangod s�lyosan zeng� harangj�t

�si templom h�v� szav�t

�

m�g itt vagyok

t�tov�n bolyongok� az �lom �s az �ber l�t hat�r�n

s meg�rinti arcom a b�ke puha sz�rnya

s�mogat� meleg�vel

�

m�g itt vagyok

halv�ny �rny�k m�g�tted a falon

s�t�t �jeken arcod k�r�l a f�ny

sz�l suhog�sa a b�r�d�n

s �h�tatos zsolt�r mely nem jut az �gig

�

m�g itt vagyok

eml�keztetlek a t�z lobog�s�ra

soha nem h�l� parazsak meleg�re

eml�keztetlek a holnap k�rlelhetetlen gy�ny�r�s�g�re

(tegnap n�lk�l mit �rne az is, mondd?)

�

m�g itt vagyok

p�rn�don a hajsz�l csig�ba sodorva

els�pri �vatos lehellet

de sz�ven �t,� ahogy �nmag�ba kunkorodva

�t�leli a lusta id�t

�

m�g itt vagyok

ne menek�lj el�lem, magad el�l

h�t�ra vesz a perc, s szalad velem

az �r�kk�val�s�g� fel�

te se maradsz itt

por lepi l�baid nyom�t

�lmos sz�l k�dd� mossa hangod ez�stj�t

s csak a sz�vzuhog�s monoton dobol�sa f�ledben

ism�tli �jra meg �jra: „szeretlek

s m�g itt vagyok.”

Erd�t�z

Ma �jszaka m�g sz�lnak a harangok,

szikr�k sz�rj�k a f�nyt a f�k felett,

holnapra m�r a csend suhan a t�jon,

s torokszor�t�, �szk�s d�bbenet.

Ma �jszaka m�g l�ngok erdej�ben

tombol a forr�, k�nk�ves pokol,

holnapra m�r a hal�l hideg csendje

marad, ami a t�j felett honol.

Ma �jszaka a s�r� avarsz�nyeg

b�bor-par�zsba borul reszket�n,

holnapra csak a fojt�, sz�rke f�st

�rny�ka �l a kihalt dombtet�n.

Ma �jszaka menek�l� vadakt�l

dobban a f�ld, sikolt, ny�sz�t a sz�l,

holnapra �res f�szkek k�zt bok�zik,

s feket�re s�lt csontokon zen�l.

�

Meg�llsz az �ton – nem m�sz t�l k�zel,

borzongva n�zed – fens�ges a k�p,

kamera kattan – �kerekek p�r�gnek,

a vesz�lyb�l most ennyi �pp el�g.

�

S az �t mellett a cigaretta csikkje

Lassan izz�, n�ma par�zsgyerek:

„Ma �jszaka kicsiny szikra vagyok,

holnapra �n is erd�t�z leszek”.

H�vlak, Mester�

Azt hittem, hogy majd mindig itt leszel velem,

ha elbotlom, megfogod a kezem,

seg�tesz, hogyha ostob�n, balul

s�lne el a var�zslat – j� m�gus is holtig tanul –

de cserbenhagyt�l, r�m�lten kutatn�m

nyomod a f�stben, mely f�lsz�ll az �gre,

s hi�ba h�vlak, nem felelsz szavamra,

elt�nt�l ismeretlen messzes�gbe;

gy�moltalan kezemben reszket a var�zsp�lca,

f�lek, hogy k�penyem, s s�vegem csup�n �lca,

tudatlans�gom v�tke most mindj�rt kider�l,

megl�tod, a var�zslat �gysem siker�l,

bizonytalan szavakkal suttogom a sz�lbe:

Hol vagy Mester, seg�ts, ne hagyj magamra, m�g ne...

�

Mindig egy�tt arattunk sikert �s csillog�st,

ketten egy�tt legy�zt�nk k�nnyen mindenki m�st,

mutattad az utat, csak v�gig kellett j�rnom,

most nemcsak t�ged, m�g magamat sem tal�lom,

t�bb volt�l, mint tan�t�, ap�m volt�l, bar�tom,

ellenfelem, ha kellett, szavad, �gy mint saj�tom

hittem, tudtam, sz� n�lk�l elfogadtam,

s most hirtelen-v�ratlan ittmaradtam magamban

ezer dolgom lenne, a vil�g t�lem v�rja

a nagy var�zslatot, de f�lek, hogy hi�ba,

tenn�m is �n, amit kell, ha volna b�tors�gom,

de elt�nt veled egy�tt, s most sehol sem tal�lom,

bizonytalan szavakkal suttogom a sz�lbe:

Hol vagy Mester, seg�ts, ne hagyj magamra, m�g ne...

�

Gyermek voltam, m�g �rzi az eml�kezet

a napot, mikor t�ged megismertelek:

elveszett �rvak�nt bolyongtam az �ton,

n�zted, hogy rongyaim magamhoz szor�tom,

a h�v�s sz�l nagyon ne f�jjon rajtuk �t,

s hirtelen rajtam termett egy puha nagykab�t,

melege �t�lelt, de t�bbet �rt meleg,

szeretettel teli tekinteted

s a sz�, ahogy k�rdezted: nincs hely, ahova menj?

van egy kuck�m sz�modra, nem f�lsz? gyere velem!

Sose hi�nyzott semmim, am�g melletted �ltem,

most m�r megmondhatom, akkor se t�led f�ltem,

hanem hogy az �lomnak hirtelen lesz majd v�ge:

hol vagy Mester, seg�ts, ne hagyj magamra, m�g ne...

�

Holnap mester leszek �n is, ahogy a t�bbi

var�zsl�tanonc, �s szeretn�m megk�sz�nni

amit szavakba �ntve tal�n nem is lehet,

�s az a legsz�rny�bb, hogy nincs is m�r kinek,

holnapt�l t�lem v�rj�k, hogy gondjukat viseljem

a sors �rv�i, s kell legyen hozz� t�relmem,

kell hogy legyen er�m, kell hogy legyen hitem,

s kell hogy legyen hozz� el�g szeretetem,

�s lesz is majd, tudom, hisz mind t�led tanultam,

te adod a j�v�t, mert te adtad a m�ltam,

�s �rtem is, hogy nincs m�g v�ge a vil�gnak,

j�nnek ut�nam, ahogy �n j�ttem� ut�nad,

var�zsp�lc�d hegye utat mutat a f�nybe,

Hol vagy Mester, seg�ts, ne hagyj magamra, m�g ne...

�

Volt egy� �g�reted, �n sose hittem benne,

de v�ltig �ll�tottad, igaz m�rt is ne lenne,

azt mondtad, n�lad sz�zszor nagyobb tud�s leszek,

elk�pzelhetetlen csod�kat megteszek,

azt mondtad, az er�m ak�rmihez el�g

kezemben tartom ezrek hal�l�t, �let�t,

�r�ks�gem a holnap, vigy�znom kell nagyon,

mert csak akkor lesz jobb, ha �n is akarom,

de mondd, mire val� ak�rmi hatalom

ha m�sokon seg�t csak, �s sose magamon

de azt �g�rted... l�ssuk, igaz volt-e szavad,

minden er�m egy�tt, ami csak megmaradt,

sz�vemb�l k�ld�m most var�zsig�m az �gbe:

H�vlak, Mester, maradj, ne hagyj magamra, m�g ne!

�

Istenhozz�d

�

Legyen szavad b�lcs�k zen�je

ringatva �des �lmokat

legyen harangok h�v�s hangja

mely csend m�lt�n is ittmarad

legyen szavad vir�gok szirma

l�gy zizeg�s a f� felett

legyen szavad istenhozz�d

ha elmegyek

�

legyen szavad csillagok hangja

f�nyes, tiszta �s b�ntelen

templom k�v�n zsolt�r zen�je

f�ldre ter�tett �letem

minden �lma hozz�d siet,

legyen szavad istenhozz�d

ha elmegyek

�

legyen szavad szikl�k morajl�

h�rg�se hegyek perem�n

a m�lys�gbe ut�nam ny�lva

legyen szavad majd a rem�ny

legyen szavad eml�k-pal�st

beburkolva az �letet

legyen szavad istenhozz�d

ha elmegyek.

H�napsorol��

Hol a vad�sz, ki vadra v�r

v�g�re j�r a janu�r

havas h�s�t a hegy les�pri

zerg�ket �z a sz�l, k�sz�nti

napos napj�t a febru�r

de m�rcius mosolyra h�v

sz�nnel, szagokkal, �j szelekkel

felh�f�szekben kikelettel,

�s �prilisnak k�nnye hull

f�nye m�g�tt h�v�s lapul

t�cs�t sz�r�t a b�jti sz�l

s ha v�ge m�r m�jusba �r

arany-es�je hull a r�gre

h�rsfa vir�ga sz�ll p�r�gve

j�nius s�rga, �rt kal�sza

fej�t hajtja az arat�sra

j�liusi Nap l�zas t�z�ben

elmer�lsz a tavak viz�ben

augusztus mire v�get �r

kemenc�ben az �j keny�r

s szeptemberben a sok di�k

ker�ln� m�r az iskol�t

okt�ber sz�l�f�rtjein

must �dese cs�b�t megint

november sz�rke k�dsub�ja

diderg� d�rt ter�t a t�jra

�s mire h� pihen a f�kon

itt a december, a kar�csony.

�

Sz�z sz�, meg egy git�r

�

Sz�z sz�, meg egy git�r

az id� k�rbej�r

ablakok ny�lnak

�s csuk�dnak lassan

a test porr� t�rik

a l�lek halhatatlan.

�

Fejem f�l�tt a parkban

h�rjait t�pi egy bolond git�r

a dal, amit j�tszik, m�r halhatatlan

de aki j�tssza, ahhoz k�zel a hal�l

hom�lyos szemmel n�z r�m

ismer�s a pillant�s

l�ttam ilyet sokat

a test �sszet�rik az �let vihar�ban

de a l�lek, ha s�rva is,

talpon marad.

�

Sz�z sz�, meg egy ki�lt�s

ki hallja meg vajon

�let-k�be botlott a l�bam

valahol az �ton

f�jdalom-szikr�k hullnak szertesz�t

bebor�t a csal�d�s k�dpal�stja

hallom az �lmok halk nesz�t

harangok hangja k�ldi

a mag�ny �zenet�t.

�

Fejem f�l�tt a f�kon

madarak �lnek, n�m�n, mint a s�r

az eml�kez�s vastag k�tele

sokat kib�r

messze visz el a m�ltba

gyorsan suhan� sz�rnyain a dal

egyszer volt, hol nem volt

mindenki volt egyszer

fiatal.

�

Sz�z sz�, meg egy git�r

az id� k�rbej�r

ablakok ny�lnak

�s csuk�dnak lassan

a test porr� t�rik
a l�lek halhatatlan.

Gurul� gy�ngy�k

Gy�ngy�k gurulnak szertesz�t

gy�m�ntgy�ngy�k – szel�d szavak

�gy szedem �ssze csendesen

ami sz�vemb�l megmaradt

�

ki sz�pen sz�l, sz�p sz�ra lel

�lel�sre, aki �lel,

ki�lt�sra, ki r�d ki�lt

s hal�lt h�v, aki oszt hal�lt

�

b�borral �kes volt ruh�d

arannyal �kes volt szavad

de elment�l, s koldus vagyok,

csup�n a csend, mi ittmaradt

�

f�nyekkel �kes volt szemed

mosollyal �kes volt a sz�d

s ezer csillag csod�ja h�v

ha gondolok csak �jra r�d

�

volt�l szememben ny�ri sz�l

mely boldog �lmokr�l mes�l

volt�l f�lemben suttog�s

�lmomban �g� l�tom�s

�

volt�l k�r�ttem t�zlepel

�lel�sedben �gtem el

volt�l sz�vemben dobban�s

de nem maradt�l semmi m�s

�

csak egy mar�knyi k�nny-g�r�ngy

szememb�l hull�, sz�tgurult,
gy�m�ntos f�ny� tiszta gy�ngy.

Ugyanaz a Nap

M�g lust�n h�mp�ly�g

k�r�ttem az id�

�s gondolataimmal meg�rintelek

percek m�lnak, �r�k,

�vek �s �letek

s �sszemosolyog �rny�kom m�g�tt

a tegnap, melyben nem volt�l

s a holnap, melyben nem leszek.

�s m�gse f�lek att�l,

meddig �r

a tegnap takar�ja

s a holnap mit �g�r,

m�g ugyanaz a Nap s�t

szel�d szem�vel r�nk

nem is olyan rossz hely
ez a vil�g.

A nekem rendelt hely

�lmomban f�sz�l volt�l a l�bam alatt

s rettegtem, nehogy eltapossalak.

A vil�g sz�l�n �ltem �s l�gattam a l�bam,

csillagok �lltak k�r�l feszes vigy�zzban.

Bolond �lom volt, j� hogy v�ge lett,

s holnap megint tal�lkozom veled,

f�sz�l leszek, mely l�badhoz s�mul,

s rettegek, nehogy r�m taposs �vatlanul.

A vil�g v�g�n j�rva ha te is megpihensz,

vigy�zzban �ll� csillagokra lelsz.

Nincs �let �lom n�lk�l, nincs �let n�lk�l �lom,

s ha majd a nekem rendelt helyet megtal�lom,

hol f�sz�lak vigy�znak l�ptemre, meg a csend,

hol mindig meghallom, ha valaki �zent,

hol nyitva a teny�r, �s nincs �ra a sz�nak,

a szemek mosolyognak, s a dalok sz�vb�l sz�lnak…

Ha megtal�lom majd azt a helyet,

t�bb� nem kell f�lnem, hogy elvesz�telek.

�n, a sz�rny

�

L�pj be az ajt�n, s csukd be cs�ndben,

m�r v�rtalak.

Gyere k�zelebb, ne f�lj t�lem,

nem b�ntalak.

Ha f�lsz r�m n�zni, csukd be a szemed,

sz�rnyeket l�tni senki sem szeret...

�

A mes�kt�l kaptam az �letet,

ott sz�lettem, t�l az �veghegyen.

T�lem mindig f�ltek – ez m�r a hatalom?

De nem �n akartam, hogy �gy legyen.

Sosem pr�b�ltam senkit b�ntani,

�gyis t�l ostoba hely a vil�g:

sz�p csak a sz�ps�get szeretheti,

s a sz�rnyeteg fusson, amerre l�t.

�n sose v�gytam r�, hogy sz�p legyek,

csak azt akartam, hogy szeressenek.

�

Tudom, ez most a mes�k zord vil�ga,

de l�sd, a kibicnek semmi sem dr�ga...

k�nnyen d�ntesz, de itt, a mese sz�rny�n...

- hadd fogjalak szavadon -

ha te voln�l a sz�rny, s �n a kir�lyl�ny,

kit engedn�l szabadon?

S b�r igazs�got szolg�ltat a v�g�n

j�l tudjuk, hogy a val�s�g nem ez:

a sz�rnyek mindig egyed�l maradnak,

s kir�lyl�nynak lenni sem �rdemes,

jut majd neki egy d�sgazdag kir�lyfi

akit minden sz�rnyn�l jobban lehet ut�lni.

�

De a mese m�gis mese marad:

felf�nyl� gyermekszemek erdej�be

var�zslatot hozhat� a pillanat,

s a sok kis t�rpe: cs�f, sov�ny, k�v�r,

p�sze, pisze, s�nta �s dadog�s

mind elhiszi, hogy � is annyit �r

pont annyit, mint a legkisebb kir�lyfi

elhiszi: karja k�, sz�ve ac�l,

s�rk�nyt �l, �s elmozd�t hegyeket...

hagyd meg hit�ket, am�g csak lehet!

�

Kibicnek lenni k�nny�,

nincs mit vesz�tened,

csak k�v�lr�l n�zed az �veket,

csettintesz egyet: f�gg�ny fel, mehet....

a k�z�ns�g sz�jt�tva v�r, figyel,

de valakinek j�tszania kell

a mes�ket - az �letet.

�

�n ott sz�lettem, ott, a mes�k erdej�ben,

s ott is fogok meghalni, ahol �ltem,

sz�rny a sz�rnyh�z, kir�lyl�nyhoz kir�lyfi,

az �lett�l nem kell t�l sokat v�rni.

Nem lehetsz mindig kibic, b�r szeretn�d,

n�ha �lesben mondod fel a leck�t.

Hogy jutalom, vagy b�ntet�s, ki tudja,

m�r a kir�lyl�ny cs�kja sem val�di,

maradok sz�rny, �s nem v�ltozom vissza,

sosem hittem, nem is fogok csal�dni.

�

De �n a sz�rny, kit�l retteg a f�l vil�g,

�lmaimban �letre keltem a csod�t,

csukott szemmel sz�llok a mese sz�rny�n,

mosolyog a t�k�r, megcs�kol a kir�lyl�ny...

s b�r �bren n�ha a sz�vem sajog,

�lmomban mindig kir�lyfi vagyok,

s hiszem, hogy az �lmok csak akkor �rnek v�get,

amikor vel�k egy�tt v�get �r az �let.

�

Csukd be a k�nyvet, hogyha elm�sz

kinn t�gasabb,

hagyd itt nekem a t�preng�st,

s az �rnyakat,

r�gi mes�kb�l �j tanuls�g

ritk�n fakad,

de minden mese �j az �jsz�l�ttnek,

h�t mondd el, hogy sz�v�kben n�ha

emberek a sz�rnyek,

s ak�rmi is t�rt�nik ott kinn,

vagy idebenn,

a var�zslat csak var�zslat marad.

Horror

�

Ma �jszaka az �rnyak visszat�rnek

Csodaorsz�gban Alice se marad

a sz�zfej� sz�rny v�rre szomjazik

�s holtakat falnak a madarak.

Ma �jszaka kiny�lnak mind az ajt�k

a r�mek itt futkosnak szabadon

sz�lf�jta f�st szag�t hozza a Hold

s karmok �rny�ka libben a falon.

Ma �jszaka, ha zizzen a lev�l

�lelj szorosan – hozz�d b�jik, aki f�l

reggelre minden elm�lik, lehet

de m�g egy kicsit hadd f�ljek – veled.

�