Nem szoktam kritik�t �rni. Ne t�vesszen meg senkit, ez se az. Csak h�t az �lm�nyt, ahogy az �r�m�k mindegyik�t, j�lesik megosztani m�sokkal. Ezt teszem most.

 

N�das-var�zs

 

Nem j�rok k�pt�rakba. Nem mintha nem szeretn�m a sz�p k�peket, de ink�bb a fot�k fel� h�z a sz�vem, mint a festm�nyekhez. Na persze a Nagyok, a Klasszikusok, �k csod�latosakat alkottak, de azokat a  k�peket jobb�ra csak reprodukci�kon l�tom album vagy monitorm�retben, sz�ps�gesek �gy is, de az�rt nem ugyanaz... Mint az �l� koncert meg a videoklip. A nonfigurat�vokat ritk�n �rtem, fesz�lyez, hogy nem tudom eld�nteni, bennem van-e a hiba, vagy tal�n m�gsem? A Vari�ci�k fest�kpac�kra gy�jt�c�m alatt elk�vetett posztmodernekt�l szemr�ng�st kapok, igyekszem tartani t�l�k a h�sz l�p�s t�vols�got, miel�tt megrend�lne a hitem a m�v�szet sz�ps�g�ben... mondom, nem vagyok tipikus t�rlatl�togat�.

 

De n�h�ny napja kedves invit�l�st kaptam egy k�pki�ll�t�s megnyit�j�ra. Nem volt el�ttem eg�szen ismeretlen a m�v�sz, a ny�ron m�r l�ttam  n�h�ny apr� k�p�t P�csett a Nemzetk�zi Miniat�ra Ki�ll�t�son,  nagyon meg�rintett a bel�l�k �rad� er�. - Mi�rt ne? - gondoltam, �s �truccantam Kaposv�rra megn�zni a t�rlatot.

Az els�, ami meglepett, a nagysz�m� k�z�ns�g volt. R�mlik, hogy az ilyesf�le esem�nyek t�bbnyire a sznobok gy�lekez�hely��l szolg�lnak, de ez�ttal m�sr�l volt sz�. Hallgattam a k�r�l�ttem l�v�k besz�lget�s�t, ahogy l�pkedtem k�zt�k f�lfel� a l�pcs�n "tavaly is gy�ny�r� k�pei voltak, eml�kszel?" "musz�j megn�zni �ket" �s egy kicsit recseg�s id�sebb hang, amib�l kicsengett a b�szkes�g "a mi J�zsink".

Azt�n a t�meggel egy�tt besodr�dtam az ajt�n, �s egyszerre ott voltak a festm�nyek. K�sz�letlen�l �rt. Mint amikor a tengerparton bok�mmal k�stolgattam a vizet, azt�n j�tt egy k�tm�teres hull�m, �tcsapott a fejem f�l�tt, s egy t�rt pillanatban egyszerre voltam kagyl� a homokban, lebeg� meduza a v�zben �s sir�ly a tenger f�l�tt, meg persze tarajos hull�m is - mert mindezek, az id�, �s benne a t�r milli�rdnyi darabk�ja, �gy egy�tt a vil�g maga.

Valami hasonl� var�zslat t�rt�nt ahogy n�ztem a k�peket, megpr�b�lom elmondani mif�le, de f�lek, �gysem siker�l.

 

 

.... �rzed, hogy �rad a forr�s�g a t�zt�nc v�szn�b�l, a t�ncosok teste szemed el�tt mozdul-rebben-hajlik, hallod a dobok t�voli, �temes hangj�t...

 

... �s hallod, igen, hallod a csend fal�n leg�rd�l� hangokat a zen�sz �rny�kk�pe m�g�tt, mert benned muzsik�lnak...

 

... ahogy b�mulod a mester arc�ra fesz�l� figyelem r�ncait - meg se n�zed mit k�sz�t �ppen t�lat, kancs�t vagy v�z�t, de hisz oly mindegy, lehetne szobr�sz, fafarag� vagy �ppen fest� is - � m�r l�tja a k�sz m�vet....

 

... �s �rzed a sz�gyen p�rj�t f�lk�szni arcodon, amikor az alulj�r� v�n koldus-heged�se fej�t lehajtva v�rja a fill�rt-forintot - te se adt�l neki....

 

... s a szemerk�l� es� ny�lk�s-h�v�s cseppjei bek�sznak a gall�rod m�g�, hi�ba az erny�, a kapucni, bel�lr�l is esik...

 

... �s az alkony az Adri�n, ilyen gy�ny�r� csak a tenger lehet a maga v�gtelen val�s�g�ban, ahogy Isten ides�rta a F�ldre...

 

... s a t�jak, utc�k, f�nyben �s �rny�kok k�z�tt, massz�van �s t�r�kenyen, idej�t m�ltan �s id�tlen�l, k�b�l, t�gl�b�l, ecsettel a v�szonra �lmodva....

 

.... �s a hajnali �lom k�d�s csodaf�ja az �ttal, mely a semmibe visz - ha behunyom a szemem, akkor is l�tom magam el�tt, hiszen ez egy igazi, igazi �lom...

 

 

De minek is akarom elmes�lni az elmes�lhetetlent, olyan ez mintha megpr�b�ln�m szavakkal visszaadni a muzsika var�zslat�t. Aki teheti, n�zze meg a saj�t szem�vel N�das J�zsef t�rlat�t Kaposv�ron az Egy�d M�vel�d�si K�zpontban.

 

Aki meg nem jut el Kaposv�rra, annak aj�nlom az al�bbi linket, nem m�rhet� az �l� k�pek var�zs�hoz, de k�stol�nak is val�di �lm�ny az alkot� m�veib�l:

http://www.kepafalon.hu/Nadas_Jozsef_festmenyek_mid_733.html

 

Kaposv�r, 2009. szeptember 23.

 

 Muzsika 0-99 �vesig

(Rendhagy� tud�s�t�s a VIII. BAKONYT�RS�GI �S KISB�RI NAPOK z�r�koncertj�r�l 
2007. VII. 29-�n)

 

A Lovasnapok t�bb mint egyhetes, gazdag rendezv�nysorozata megf�radt kiss� az utols� d�lut�nra. A s�trak zsin�rja megroggyant, a k�zt�k k�gy�z� k�belk�tegek bes�ppedtek a f�ves talajba. A padok egy r�sze rokkantt� min�s�lt, csak a p�nipacik bandukoltak k�rbe-k�rbe lehajtott fejjel a kavarg� porban, h�tukon a megillet�d�tten pislog� v�rosi gyerk�c�kkel. A lovas- �s l�sportok rajong�i, akik a Kisb�r n�v hallat�n f�lkapj�k a fej�ket �s meleget �reznek a sz�v�k t�j�n, elpilledten pihentek a „Zimmer Frei” t�bl�kkal disz�tett h�zak m�ly�n. F�lledt, meleg id� volt, b�r a naps�t�s vesz�tett m�r erej�b�l.

Lassan gy�lekezett a t�meg, a s�rcsapn�l tiszta konyharuh�t vett el� a l�ny, �s lopva f�litatta vele a mellei k�z� csorg� izzadts�got. A kopott, fekete, szekr�ny m�ret� hangsz�r�kb�l �lmos�t�, jellegtelen zene sz�lt, �gyet se vetett r� senki. Am�g f�l nem csend�lt az �sszehasonl�thatatlanul b�rsonyos, zeng� hangon egy hamis�tatlan latin dal.

– Wer ist dieser Kerl? – k�rdezte egy recseg� hang m�g�ttem, s a Mutti r�pisszegett: – Sei ruhig! Mert akkor m�r ott �lltunk a sz�npad el�tt mind, z�mm�gve �s ringat�zva, elmer�lve �nfeledten a muzsika �ce�nj�ban. �s �radt-z�gott a dal tov�bb, de ez m�r rock-and-roll volt, igazi, d�b�rg�s, sz�vb�l j�v�. Reszket�s, tombol�s, tapsvihar. Az arcokon ragyog�s, a karok a leveg�ben, a sz�vekben gy�ny�r�s�g. �s k�nnyek a szemekben, mert: „...good night Joe” �s ha valaki m�g nem tudta volna mi az a reggae-zene, t�bb� m�r nem felejti el.

– T�kj�, nem? – villant r�m a korai tizen�ves sr�c szeme a sz�gesdr�tosra zsel�zett f�rt�k al�l. Azt�n – r�ncaimt�l kicsit h�trah�k�lve – zavartan szabadkozni kezdett.

– Semmi g�z, k�ly�k! – mondtam a m�sik oldalamon �ll� minden�r�s kismam�ra kacsintva. 
– Nem l�ttad a ki�r�st? Torresdani 0-99 �vesig.

 

Morcos konzekvencia

 

Lelkes p�ly�z� vagyok. Nem r�g�ta, csak mi�ta f�lfedeztem, hogy milyen remek alkalmat adnak a megm�rettet�sre az irodalmat kedvel�-m�vel� hozz�m hasonl� fut�bolondok r�sz�re. Mindig-mindig nekifutok lelkesen, mint �k�r a kar�mker�t�snek. T�bbnyire �gy is j�rok.

De m�g ez sem szegi kedvem. Szeretem a matematik�t, sz�mtalan megfellebbezhetetlen t�rv�ny�vel egyetemben. �s �gy vagyok a p�ly�zatokkal, mint az egyszeri seb�sz a 87. m�t�t ut�n: Most m�r a nagy sz�mok t�rv�nye alapj�n is siker�lnie kell.

Sz�val: p�ly�ztam. M�r megint. �rdekes volt a lehet�s�g, b�r d�j nem volt kit�zve, napi sz�zezer olvas� lehet�s�ge, k�t�tt t�mak�r (ami el is riaszt, meg vonz is), szigor�an k�t�tt terjedelem (ami megizzasztott), �s egy�ltal�n: a kih�v�s. �s nagyon tetszett, hogy valamennyi p�ly�zati anyagot ott olvashatom a neten, v�logathatok k�zt�k, felbecs�lhetem, hova tenn�m �n magam (m�g ha f�ljebb is, mint azt a j�zan �sz �s az �rt� (vagy ak�r csak k�ls�) szem tenn�). Bek�ldtem a maxim�lisan lehets�ges �t verset. Azt�n le�ltem �s v�rtam. T�l sokra nem sz�m�tottam, de az�rt egy vagy k�t vers, tal�n.... Tudtam, sok a jelentkez�, �s m�g t�bb a p�lyam�. Azt�n megj�tt a sajn�lkoz� v�lasz. Morcos k�ppel fogadtam. M�r megint valahonnan kir�gtak. De nem term�szetem a szomorkod�s, �gy h�t neki�lltam megtekinteni a mestereket, akiknek siker�lt. Belekapkodva olvasgattam, hol ide, hol oda.

Hm. Ez sz�p. Ez �rdekes.

Na. Egy Haiku. Ehhez nem �rtek. A haikur�l nem is olyan r�gen m�g azt hittem, valami jap�n s�tem�nyf�le. El is k�pzeltem magamnak, olyan sz�p kis ferde csokirudacsk�kkal...

Ez egy h�romsoros. H�romsoros verseket �n is �rok, de a t�red�kek gy�jt�be, h�tha egyszer vers lesz majd bel�le. Elk�ldeni nem jutott volna eszembe egyet se. M�soknak mennyi esze van!

Na, most olvassuk el ezt. M�g egyszer. H�t, m�g egyszer megpr�b�lom, h�tha meg�rtem. Mondt�k m�r nekem sokszor, hogy m�veletlen vagyok, meg hogy megrekedtem Arany J�nosn�l, ami az�rt nem igaz, mert sok mai k�lt�t-�r�t is szeretek.

Azt is tudom�sul vettem m�r, hogy a verset a pr�z�t�l nem a r�m k�l�nb�zteti meg. Nem is a ritmus. De akkor mi? A  gondolat, a l�rais�g, tal�n.... De kell m�g lennie valami m�snak is, mert van ahol mindegyik hi�nyzik, �s m�gis vers. Vagy nem? Az �kezetek, �r�sjelek hi�nya �nmag�ban m�g nem tesz verss� p�r sort. De lehet, hogy csak �n gondolom �gy.

Hiszen a dalok (az igaziak) sem �gy sz�letnek, hogy a macska v�letlenszer�en v�gigs�t�l a zongor�n. H�t kritikusnak nem lenn�k alkalmas, az m�r biztos.

Arra az�rt j� volt ez a k�stolgat�s (hiszen a v�g�re m�g nem �rtem, majd sz�p lassan, m�g megfekszi a gyomrom egyszerre) hogy elsz�lljon a bossz�s�gom.

�s hogy levonjam a magam sz�m�ra a konzekvenci�t: Egye fene az �sszes megm�rettet�st, �n akkor is ink�bb magyarul �rok!

 

Kert az �r�mh�z

Az a fajta ember vagyok – meg nem mondhatom, mi�rt – akit unos-untalan lesz�l�tanak az utc�n. Elkezdve a „n�ni k�rem, meg tetszik tudni mondani, h�ny �r�”-t�l a „merre menjek a templomhoz, temet�h�z, post�hoz”- f�le k�rd�seken �t eg�szen a „hogy van aranyosk�m, sz�p id� van” kezdet�, mag�nyoss�g-�z� besz�lget�sig.

Hanem a h�t v�g�n olyasvalami t�rt�nt velem, mint m�g soha. Megsz�l�tott egy mad�r.

Nem vagyok bolond, legal�bbis nem jobban, mint ti, t�bbiek, nem gondolom, hogy �rtek az �llatok nyelv�n, b�r term�szetesen a kuty�m ugat�s�nak hangsz�n�b�l meg tudom �llap�tani, ki j�n, a post�s, a szemetes, egy csal�dtag, vagy egy idegen. De az egy m�sfajta t�rt�net.

Unok�mmal megl�togattuk a gy�ri �llatkertet. � ugyan m�r j�l ismerte, hisz itt �l, s kedvelt l�tnival�i k�z� tartozik, de most el akart dicsekedni vele nekem is, milyen szemet-sz�vet gy�ny�rk�dtet� k�r�lm�nyek k�z�tt �lnek itt ezek a cseppet sem h�tk�znapinak mondhat�, de mindenk�ppen boldognak l�tsz� �llatok.

Kicsit vonakodva �lltam r�, h�sz-harminc �vvel kor�bbi eml�keim sz�k �s s�t�t ketrecekben, b�zben �s koszban verg�d�, vagy �ppen kop�r, t�z� napon senyved�-szikkad� vadakat id�ztek, hull� sz�r�, hom�lyos szem�, f�sult k�z�nnyel b�mul� nagymacsk�kat, t�pett tollal gubbaszt� madarakat, porban fuldokl� pat�sokat.

De ez most valami m�s volt. A fant�zia, a sz�p�rz�k �s az �llatszeretet valami eg�szen saj�tos �tv�zet�vel alakt�tott�k/alak�tj�k ezt a (t�nd�r)kertet azz�, aminek lennie kell: a benne �l�k val�di otthon�v�. Tal�n itt a lak�knak is van szavazati joguk. Tal�n valaki megk�rdezte a majmot, a medv�t, a struccot vagy az �zeket, mif�le vil�gban �rezn�k j�l magukat. M�g sose l�ttam farokcs�v�lva a ker�t�shez szalad� d�mszarvast, �zik�t, botorul azt gondoltam, ez a viselked�s csak a szomsz�d�k k�ly�kkuty�j�nak saj�tja.

A bizalomnak micsoda �ce�nja k�pes els�p�rni az embert�l val� �si irt�zatot, amely kiirthatatlanul ott lapul a g�nekben? Komoly tanuls�g volt sz�momra emberekr�l, �llatokr�l egyar�nt.

B�r volt az�rt egy kis keser� sz�j�z is a sok �dess�g k�zepette, �s nem b�rom ki, hogy el ne mondjam. Igaz, nem a lak�kat �rinti, csak a l�togat�kat. Nos, a t�j�koztat�s m�rt�ke �s milyens�ge bizony komoly k�v�nnival�kat hagy maga ut�n. Sok �llatn�l csak hosszas bolyong�s ut�n tal�ltuk meg, ki is �, s van k�zt�k, aki m�g most is �rzi (sz�munkra) inkognit�j�t. De gondolom, ezt a gyermekcip�t majdcsak kin�vik el�bb-ut�bb a vitathatatlanul j�sz�nd�k� „alkot�k” (ezt a kifejez�st a legm�lyebb tisztelettel haszn�lom, a sz� val�di �rtelm�ben).

Gy�ny�rk�dtet� s�t�nk v�ge fel� – a papag�jkert mell� �rve – valaki r�m f�tty�g�tt. Meg�lltam �s k�r�ln�ztem, de nem l�ttam, honnan j�tt a hang. �ppen indultam volna tov�bb, amikor �jb�l r�m f�ttyentettek, most m�r ki tudtam venni az ir�nyt is. A fejem f�l�tti �gon nagy, sz�rke, g�rbe cs�r� mad�r �lt, �s mer�en n�zett.

„Te f�ty�lt�l?” F�lrehajtotta fej�t, �s furcsa, berreg� hangot bocs�tott ki g�rbe cs�r�n. Elnevettem magam. Erre s�rt�d�tten pisszegni kezdett, m�g a toll�t is felborzolta. Ellen�llhatatlan volt. Besz�lgetni kezdt�nk. � mindig gondosan kiv�rta, am�g befejezem a mondatot, csak akkor bocs�totta �tj�ra hangut�nz� f�tty�g�seinek valamelyik�t, mindig �jabbat, mindig m�sf�l�t. K�tszer is tov�bbindultam, de mindig ut�nam f�ty�lt, �s musz�j volt mindig visszafordulnom. V�g�l elbocs�tott, �s �n tov�bbmentem felh�tlen �r�mmel �s vid�ms�ggal a sz�vemben, de el�bb m�g megkerestem a t�bl�t, kivel is besz�lgettem.

„Viszl�t, J�k�! Visszaj�v�k!”

 

Egy r�gi mese marg�j�ra

�ll�shirdet�seket b�ng�szgetek, telefonsz�m is van. Felh�vom. Kedves n�i hang: - Kora? Megmondom. 5 m�sodperc csend. Szinte hallom a rosszall�st a dr�ton �t: „Ej, ej, te v�n csont, mit foglalod itt a helyet, a vonalat az ifj�s�g el�l!” Azt�n j�l kisz�m�tott adag sajn�lkoz�ssal. „K�sz�nj�k. Majd �rtes�tj�k.” Az el�r�st nem v�rta meg. Letette.

P�ly�zatokra kattintgatok, �zlelgetem az �j kifejez�seket: ... Ifj� �g�retek, ... Fiatal tehets�gek, ... Kezd� sz�rnypr�b�lgat�k... H�t a kezd� stimmel, de az �n sz�rnyaimb�l m�r hullik a toll.

Menj�nk tov�bb. ...Lend�letes csapat, ... Sikeres p�lyakezd�s... N�zz�k az ABC-t: � bet�: �reg tehets�gek? Ilyen kateg�ria nincs. Sz bet�: Sz�v�s �s kitart� v�n csontok? Semmi. T bet�: Tapasztalt �reg r�k�k? Nan�, hogy nincs. V bet�: Veter�n �g�retek? (b�r ezt a sz�t m�r szinte csak a Vietnamot megj�rt katon�kra alkalmazz�k) de persze itt sincs semmi. Mindenki-ak�rki. Na, ilyen kateg�ria van, ott be�rkez�s ut�n szelekt�lnak a mell�kelt �n�letrajz (esetleg f�nyk�p) alapj�n.

Konzekvencia levonva: Ez itt egy ifj� vil�g, hess a porondr�l v�n csig�k, nem b�rj�tok a l�p�st. Persze, ha meg sem pr�b�lhatj�k...

K�rem sz�pen! Csipker�zsika 116 esztend�s volt, amikor a kir�lyfi f�l�bresztette. Tess�k ut�nasz�molni!