Az almafa

 

 

- No, p�tt�mvir�g, mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Tal�n hat �ves lehettem, mikor el�sz�r tett�k fel a k�rd�st. Nagyany�m sz�l�tott p�tt�mvir�gnak, most is l�tom, ahogy f�nyes t�nd�rmosoly�t r�m villantja, �s kifogyhatatlan k�t�nyzseb�b�l el�var�zsol egyet kedvenc fah�jas kiflijeimb�l. �n meg hal�los komolys�ggal v�laszoltam neki ugyanazt, amit k�s�bb m�g sok-sok �ven �t feleltem erre a k�rd�sre:

- Almafa.

A v�lasz sz�jr�l-sz�jra j�rt a feln�ttek k�z�tt, j�t nevetg�ltek rajta. Egyed�l Ferk� b�csi nem nevetett, a szomsz�dunk, � csak eln�zett a t�volba, �s lassan b�lintott.

- Okos v�laszt�s.

Hogy mi�rt, nem tudta m�s, csak � meg �n, a kett�nk titka volt. De minden titok l�d�ja kiny�lik egyszer, �s Ferk� b�csi m�r r�gesr�g az angyalok kertj�ben nyesegeti a r�zs�kat, �gy most az �n tisztem, hogy elmes�ljem a t�rt�netet.

Az �reg Ferk� kert�sz volt. Furcs�n hangzik, de h�t a becenevek nem �regszenek, pedig Ferk�t h�rom �ves kora �ta �gy h�vj�k, annak meg idestova m�r nyolcvan �ve. Hiszen Cicu n�n�mb�l se lett �regmacska, pedig � is a hetvenn�gyet tapossa m�r. A Hegy utc�ban a Tacsk� b�csit m�g a nagyapja nevezte el tacsk�nak, s bizony most, t�l a hatvanon, teljes sz�zkilencvenn�gy centis magass�g�val, sz�znegyven�t kil�j�val is �gy h�vja az eg�sz falu, pedig sokkal jobban hajazik egy bern�thegyire, �mb�r nem a hord�csk�t hordja a nyak�ba akasztva, csak a lapos kulacsot a bels� zseb�ben, de azt se hagyja soha ki�resedni. Mert �letment� a rum, �gy tartja, egyszer a h�bor�s t�lben k�t napig csak az tartotta melegen s �bren, hogy meg ne fagyjon. Az�ta (h�l�b�l) mindig ott tartja a zseb�ben, s szorgalmasan cser�lgeti a tartalm�t, valahogy meg ne romolj�k. Persze hogy ny�ron, a negyven fokos h�s�gben, amikor a guta�t�shez k�nnyebben hozz�seg�thet, mint az �letben marad�shoz, mivel magyar�zza a dolgot Tacsk� b�csi, no, azt meg �gyse hallgatn�k v�gig, nagy dum�s az �reg, nem igen b�rja senki t�relemmel, m�g kifogy bel�le a sz�.

Amikor �n megismertem Ferk� b�csit, m�r nyugd�jas kert�sz volt. Ez persze nem sokat v�ltoztatott az �let�n, hiszen - ahogy mondani szokta - kert�sznek sz�letik az ember. �s � val�ban annak sz�letett. Sokmindent meg lehet tanulni az oskol�ban, van, ki tizen�t-h�sz �ven �t is koptatja a padot, k�v�lr�l f�jja az �sszes n�v�ny latin nev�t, a k�rtev�ik nev�t, s�t, m�g a k�rtev�ik k�rtev�inek nev�t is. Hanem az a m�lyr�l j�v� szeretet, amellyel k�t hajt�s k�z�l kicsippenti a kacsot, amellyel megtiszt�tja a sz�raz levelekt�l, rovarokt�l a f�t, kar�t �ll�t mell�, m�g suh�ng, �sszel meg betakargatja a gy�ker�t-t�rzs�t, no az csak a sz�letett kert�sz saj�tja. Aki minden f�r�l, vir�gr�l, bokorr�l �gy �rzi, az � saj�t gyermeke, s �gy vigy�z is r�, nehogy baja ess�k, az bizony kert�sznek sz�letett, �s holt�ig az is marad.

Folyton-folyv�st ott lehetett l�tni az �reget a kertj�ben, lassan eregette pip�j�b�l a f�stkarik�kat, a szeme mindig k�rbej�rt, hol egy sz�raz levelet szedett le a r�zs�r�l, hol egy vadhajt�st v�gott ki a meggyf�n, �v�re akasztva ott figyelt a metsz�oll� meg az olt�k�s, keze �gy�ben, egy-k�t l�p�sre az �nt�z�kanna. Lehajtott sz�l� kalapja korc�ban mindig ott s�mult egy-k�t lev�l, hajt�s, vagy vir�gszirom, mintha a n�v�nyek �gy akart�k volna tudt�ra adni, hogy �k is szeretik. Volt az � kertj�ben ribiszkebokor, amelyiknek az egyik �ga piros, a m�sik feh�r gy�m�lcs�t hozott, �r�kk�term� m�z�des szam�ca, r�zsaf�k a sziv�rv�ny minden sz�n�ben ny�l� vir�gokkal, h�feh�r szirm�, k�b�t� illat� kir�lyliliom, de a legb�szk�bb az almaf�ra volt. Olyan f�lt� szeretettel sim�totta szem�vel, kez�vel azt a f�nyes, sz�rke k�rget, hogy szinte dorombolt t�le.

- N�zd meg j�l, kis seg�dem, a vil�gnak csod�ja ez az almafa. Negyven �ves kor�ban m�g �t lehet oltani, s eg�sz m�s fajta lesz bel�le. Ez a halhatatlans�g. �s megmutatta a halv�ny forrad�st az �g hajlat�ban, ahol beoltotta.

Kis seg�dj�nek h�vott, mert mindig ott l�batlankodtam k�r�l�tte, �tkukucsk�ltam a s�v�ny r�s�n, s ha l�ttam, hogy kint van a kertben, h�t l�val sem lehetett visszatartani, hogy �tmenjek hozz�. Elb�v�ltek a gy�ny�r� n�v�nyek, s a sz�ps�ges mes�k, mert minden vir�gr�l, bokorr�l, f�r�l, de m�g minden k�r�l a kertj�ben is tudott valami �rdekes t�rt�netet. �n meg hallgattam s k�zben nekem is j�rt a kezem, szorgosan gyoml�lgattam a f�k t�v�t, az �t sz�l�t - �gy tan�tott - nem hagytam nagyra n�ni a gazt, ne kelljen sokat birk�zni vele. Fel�t se �rtettem annak, amit mondott, m�gis megragadt bennem minden, most is fel tudom id�zni minden szav�t, el�ttem van, ahogy b�tyk�s, s�t�t mutat�ujj�t felemelve figyelmeztet a sarkanty�ka t�r�keny hajt�saira, a krisztust�vis veszedelmes hegy�re, s ahogy szem�vel csippentve jelzi, hogy bizony elkelne egy kis �nt�z�s a margitvir�g t�v�nek.

Nagyot v�ltozott a vil�g az�ta, a r�gi sz�p kerteket els�p�rte a v�rosiasod�s vihara, toronyh�zak, betonj�rd�k ker�ltek a hely�kre, �zletek �s parkol�k, a f�kat meg kiv�gt�k, vagy csak hagyt�k, hogy elpusztuljanak.

Most m�r senki sem k�rdezi t�lem, mi akarok lenni, a r�ncaim maguk�rt besz�lnek, aki r�m n�z, �gy gondolja, eljutottam, ameddig lehetett, innen m�r nincs tov�bb.

De �n tudom, hogy nem �gy van. Mert �n almafa vagyok, mindig is az akartam lenni. Az a halhatatlans�g.

 

Fortune Brana