A horizont v�ndorai                                        

                                                 A k�p Makar� D�niel alkot�sa 

A tenger �ppolyan hom�lyos, haragv� z�ld sz�nben pomp�zott, mint Kr� t�zkarm� l�b�n a pikkelyek. B�r�nek egyetlen mozdulat�val les�p�rt mag�r�l egy szemtelen cs�sz�m�sz�t. Azt�n megr�zk�dott, hogy a h�v�s, s�s v�z �ttetsz� p�szm�kban hullott a f�ldre. A kisebbik s�rk�ny lust�n felemelte a fej�t, k�l�n�s, �ttetsz� szemh�jai, melyeken kereszt�l �ppen�gy l�tott, mint mikor kinyitotta a szem�t, most foszforeszk�l� aranysz�nben j�tszottak.

- Mi�rt olyan csendes �s s�r� ez a part? Mintha nem lenne m�s, csak te meg �n a horizonton innen.

A mocs�ri �rge csuklott egyet, mikor megl�tta a felt�r� l�ngokat, �s beh�zott farokkal iszkolt el. Egy k�ly�ktigris megszeppenten osont az �ri�sf�k gy�kere alatti lyukakba.

Kr� ny�jt�zott egyet, amit�l mind a sz�znegyvenh�t csigoly�ja megmozdult, �s a hatalmas gerinc �gy hull�mzott, mint kor�bban a tenger habjai.

- Fiatal vil�g ez m�g. Kezdetleges form�j�ban van jelen a gondolkod� �let. Gyenge, v�dtelen, nem nagyon tud mit kezdeni mag�val.

- Akkor m�rt maradtunk m�gis itt ilyen sok�ig?

- A gyeng�d Napja miatt. Sokkal er�sebbek, ellen�ll�bbak lesznek a sz�rnyaink, ha gyeng�d Napon n�vekednek, a f�nyp�szm�k a h�l� h�rjai k�z�tt megs�r�s�dnek, sebesebben szelik az �r feneketlen m�lys�g�t.

Kr� v�gigsim�totta sz�rnyai egyik�vel Sah fej�t.

- Te m�g kicsi vagy, nem sok vil�gra eml�kszel vissza. �n ezern�l t�bb horizontot bej�rtam, ebben a galaxisban �s a t�bbiben is. Kev�s hely van, ahol ilyen gyeng�d a Nap.

A smaragdz�ld p�fr�nylevelek s�r�j�b�l s�t�ten csillog� szemp�r figyelte az �ttetsz� sz�rnyak minden rezd�l�s�t, a hatalmas gerincek felett �gaskod� aranysz�n tar�jt. A gyereknek m�g nem volt neve. Nevet majd csak k�s�bb kap, b�r Ada, az anya id�nk�nt �gy gondolt r�, hogy Emo, ami az � nyelv�k�n nyughatatlant jelentett. K�s�bb tal�n majd �gy fogjuk h�vni, gondolta ilyenkor, hiszen ez a n�v nagyon is illett a folytonosan izg�-mozg�, elk�sz�l� k�ly�kre. Emo m�r eg�szen kicsi kor�ban sem tudott csendesen fek�dni �s b�mulni az eget, mint a t�bbi k�ly�k, � folyton ki akart m�szni a f�szekb�l, nemegyszer az �g sz�l�n kapta el Ada, �pp miel�tt lezuhant volna a cs�sz�m�sz�kt�l ny�zsg�, forr� �s nedves f�ldre. Nem, Emo nem volt olyan, mint a t�bbi  k�ly�k, � Emo volt, a nyughatatlan.

Most pedig ott kuporgott k�t vastag �g hajlat�ban, �s szomjas szemekkel leste a k�t hatalmas S�rk�ny minden mozdulat�t. Gy�ny�r� – gondolta volna, ha lett volna ilyen sz� a sz�t�r�ban, de csak az ennival�kra meg a ragadoz�kra volt szavuk, az �rnyaltabb, elvontabb kifejez�sek m�g az id� t�voli, s�r� hom�ly�ban rejt�ztek. De amit �rzett, az a sz�d�t�, borzongat� �rz�s ugyanaz volt, mint amikor a nagy madarak r�pt�t n�zte �s elk�pzelte mag�ban, hogy � is ott r�p�l, �s apr� sz�j�b�l mad�rsikolyhoz hasonl� hangok r�ppentek fel, hogy � maga is �sszerezzent t�le.

A k�t s�rk�ny k�zben valami k�l�n�s dolgot csin�lt, amit�l Emo h�t�n �gnek meredtek a par�nyi, halv�ny sz�r�k.

Sz�nes l�ngocsk�kat bocs�tottak ki a fogaik k�z�l, hol az egyik, hol a m�sik, majd v�g�l egy�tt, �s ezek a sz�nes l�ngocsk�k ritmusra t�ncoltak, keringtek a leveg�ben meg egym�s k�r�l, l�tsz�lag c�ltalanul, de m�gis valami ism�tl�d� �temben.

Emo nem �rtette, csak �rezte, hogy ezek ott ketten l�ngnyelven besz�lgetnek, �s a k�nnye is kihullott, annyira szerette volna tudni, hogyan csin�lj�k. Hiszen � volt Emo, a k�v�ncsi �s nyughatatlan.

- Mondd, hova tartunk?
Kr� elgondolkodott egy kicsit, miel�tt v�laszolt volna.
- Az utaz�s a fontos, nem a meg�rkez�s. Mi utaz�k vagyunk, a Horizont V�ndorai, am�g �l�nk, addig utazunk, �s addig �l�nk, am�g utazunk. Ha egyszer v�gleg meg�rkez�nk, az lesz a hal�l. 
- Mi az a hal�l? 
- Az �t v�ge. Az Utols� Horizont.
- �s mi van m�g�tte?
- A Semmi. A s�t�ts�g.
- Az �r s�t�ts�ge?
- Nem, az �r el�tt�nk van. Abban �l�nk �s utazunk.

A l�ngocsk�k szikr�t sz�rtak, �sszekeveredtek, furcsa alakzatokat �lt�ttek fel, hogy azt�n �jra sz�tsz�r�djanak. �gy t�nt, mintha Kr� zavarban volna.

- Neh�z ezeket a dolgokat megfogalmazni, k�r�l�rni. De pr�b�ld meg �rezni, amit mondani akarok. Figyelj csak:

A s�rk�ny sz�j�b�l hatalmas aranysz�n� t�zfelh� t�rt el�, spir�lis alakban felemelkedett, fel-fel, magasra, majd hirtelen sz�tter�lt, �s hihetetlen gyorsas�ggal zuhanni kezdett a f�ld fel�. De m�g miel�tt oda�rt volna a s�r� n�v�nyzettel bor�tott iszapos talaj szintj�re, v�ratlanul, egy t�rt pillanat alatt elemeire bomlott �s elt�nt.

Sah lassan ingatta a fej�t, halv�ny taraja szell�k�nt ringatta a p�fr�nyok level�t.

- Azt hiszem, �rzem. Mint amikor a csillag sz�trobban �s nincs t�bb�. A f�nye m�gis elk�s�r vil�gok �tjain sok�ig.

- �gy van. Mi is �gy t�n�nk majd el. Nyomtalanul.

Sah hosszan n�zte a horizontot, mintha att�l akarna v�laszt kapni a k�vetkez� k�rd�sre.

- Sok�ra? S�t�t, szomor� l�ngnyelvecske volt, alig akart el�b�jni.

De Kr� v�lasza h�feh�r volt, hatalmas, t�m�r, feh�r l�ng:

- Nagyon sok�ra.

Emo k�t k�zzel fogta be a sz�j�t, nehogy felki�ltson.

A gyeng�d Nap lassan k�szott lefel� az �gbolton, mintha h�vogatn� a v�gtelen tenger egy kis h�s�t� f�rd�z�sre. Nem voltak felh�k sehol, csak az erd�s�g sz�l�n terjeng� p�rafoltok enyh�tett�k kicsit a h�s�get.

- Ideje indulnunk – s�hajtotta Kr�. - J� volt itt, de mi v�ndorok vagyunk, �s tov�bb kell menn�nk.  Megszerettem ezt a bolyg�t. A Horizont v�ndorai nem nagyon ismerik ezt az �rz�st, pedig l�tezik k�zt�nk is. J� volna, ha nem m�lna el nyomtalanul az eml�ke annak, hogy itt voltunk.

Sah feln�zett Kr�ra �ttetsz� szemeivel �s egy nagyon kicsi l�ngot s�hajtott. Csak suttog�s volt. Kr� furcs�n n�zte.

- Nem �rtettem. Mit mondt�l?

A l�ngocsk�k t�ncot j�rtak a leveg�ben, ahogy Sah nagy igyekezettel pr�b�lta �rtelmes sz�vegg� alak�tani �ket.

Kr� szeme �gy izzott fel, mintha a Sarkcsillag f�nye megkett�z�d�tt volna a s�t�tz�ld pikkelyes b�r�n.

- Azt mondod, hagyjuk itt nekik a t�zet?

Anya �s fia t�zgomolyai egym�st �t�lelve t�ncot j�rtak a leveg�ben.

- Csod�latos. Ez egy gy�ny�r� gondolat. Mindig eml�kezni fognak r�nk, �s mindig boldogok lesznek a t�z meleg�n�l. Sah, benned nagy v�ndor �l. Sok horizontot l�tsz majd, �s a vil�gok, amelyeket megl�togatsz, b�szk�k lesznek r�, hogy ott j�rt�l.

 A Nap m�r r�g lement, amikor Emo fel�bredt. De a Hold �ri�si feh�r t�ny�rja k�l�n�s feh�rs�ggel bor�tott be mindent. Ez�st�sen szikr�ztak a nappal m�lyz�ld lombok, �rny�ktalan ragyog�sba burkolva a v�zpartot. A S�rk�nyok elt�ntek.

Emo �vatosan lem�szott a f�r�l, �s p�fr�nyt�l p�fr�nyig k�szva odasettenkedett, ahol a k�t csod�latos teremtm�nyt l�tta. Valami volt ott az �res part k�zep�n, valami csillog�, valami melegen sug�rz�. Emo kiny�jtotta fel� a kez�t...

�vmilli�k m�ltak el. A Horizont V�ndorait r�g elfelejtette a Gyeng�d Nap Bolyg�j�nak n�pe. A F�ld�n, amelyet K�k Bolyg�nak is neveznek, semmi nem eml�keztet m�r a S�rk�nyokra, a Horizont V�ndoraira. Szinte semmi. Csak a t�z.

(Megjelent a Hihetetlen Magazin 2007. szeptemberi k�l�nsz�m�ban, mint az Elfeledett vil�gok titkai c. p�ly�zat egyik k�l�nd�jasa) 

Jelenl�t

Nem aludtam j�l azon az �jszak�n. Igaz, m�r egy ideje nem aludtam j�l, nem is tudtam mire v�lni a dolgot, hisz mindig arr�l voltam h�res, hogy k�nny� az �lmom, �n azt�n b�rhol, b�rmikor el tudok aludni, �lve, �llva, fekve, j�rm�v�n, s�t gyalog menet k�zben is. Ez ut�bbi persze kiss� vesz�lyes dolog, de csak olyan vid�ken, ahol j�rm�vek is vannak, szabad mez�n m�r kev�sb�, legfeljebb r�szegnek v�lik az embert. De mostan�ban nyugtalan �lmaim vannak, t�bbsz�r is felriadok egy �jszaka, s olyankor csak hallgatom a s�t�ts�get, az apr� neszeket, s nem �rtem, mi az, ami fel�bresztett, vagy ami zavar.

Esett aznap �jjel, eml�kszem, az els�, amit meghallottam, az es�cseppek monoton kopog�sa volt az ablakp�rk�nyon, �s csak a m�sodik volt a hang. A hang, amelyr�l biztosan tudtam, hogy nem k�v�lr�l j�tt, hanem bel�lr�l – bel�lem. Ilyenkor persze esz�be jut az embernek Rejt� k�nyve, az Egy bolond sz�z bajt csin�l, amelyben Murdock �r  �s b�kacsal�dja kuruttyol a bolond fej�ben, de meg kell mondanom, a val�s�gban cs�ppet sem t�nt mulats�gosnak az eg�sz. B�r az igazs�g az, hogy tragikusnak sem. Egyszer�en csak val�s�gosnak �reztem a hangot, ugyanolyan val�s�gosnak, mint az es�cseppek suhog� nesz�t odakint. – Hello! – mondta a hang, �s �n magamban v�laszoltam: - Hello! �s akkor m�r tudtam, hogy mi t�rt�nt, hogy ez tulajdonk�ppen tal�lkoz�s volt, kapcsolatfelv�tel. Hogy honnan tudtam? Fogalmam sincs. Az irodalmi m�vekben ilyenkor a bemutatkoz�s k�vetkezik, �gy h�t megk�rdeztem a hangot: - Mi a neved? A hang kiss� megh�kkenve k�rdezett vissza? – Mi az, hogy n�v? – H�t hogyan sz�l�tsalak? – Nem kell sz�l�tanod sehogy. Itt vagyok. – J�, de ha nem lenn�l itt… - Mindig itt leszek. Mostant�l mindig.

H�t �gy t�rt�nt. Ilyen egyszer�en.

Sz�z esztend�vel ezel�tt a tal�lkoz�s azt jelentette, hogy k�t ember egym�ssal szemben �ll valahol, l�tj�k egym�st, hallj�k egym�st, kezet fognak, mosolyognak, besz�lgetnek. F�ldh�zragadtak vagyunk, hiszen ma, amikor m�r tudjuk j�l, hogy k�t ember �gy is tal�lkozhat, besz�lhet, l�thatja egym�st, hogy k�zben t�zezer kilom�terre vannak egym�st�l, elk�pzelhetetlen�l nagy t�vols�gban id�ben �s t�rben, m�g most is csak �gy tudjuk elk�pzelni a tal�lkoz�st az idegenekkel, hogy szemk�zt �llunk vel�k �s besz�l�nk vagy mutogatunk. Pedig a val�s�g mennyivel egyszer�bb. Azon az �jszak�n sokmindent meg�rtettem a vil�g soksz�n�s�g�b�l, sok k�rd�sre v�laszt kaptam, �s m�g t�bb k�rd�s sz�letett meg. De a v�laszok m�r k�sz�l�ben vannak,  itt, bennem. 

Aj�nd�k

 - Apa, mi van a kezedben?
- Aj�nd�k.
- Nekem?
- Neked.

A hajl�kony, t�k�letes ujjak k�z�tt apr�, sz�nes g�mb lebegett. �let vibr�lt rajta, k�k tengerek hull�mzottak, smaragdz�ld erd�k ontott�k p�r�s illatukat, h�feh�r hegycs�csok h�v�s lehellete sz�llt a leveg�ben.

A gyermek ut�nakapott, hogy jobban l�ssa. Ahogy megford�totta, a g�mb�n furcsa v�ltoz�sok mentek v�gbe. A tengerek vize magasra csapott, el�ntve az erd�ket, partokat, a cs�csokr�l a feh�rs�g lecs�szott a m�lybe, itt-ott piros l�ngok villantak fel, apr� �l�l�nyek sokas�ga rohang�szott r�m�lten �ssze-vissza a felsz�nen.

- T�k j����! - ki�ltott a gyermek, forgatni, r�zogatni kezdte a j�t�kot, �s �r�m�ben sikongatva figyelte, ahogy a felsz�ne lassan �talakul....

- Apa, mi ez? - k�rdezte, mik�zben finoman megp�ck�lte a kr�terforma kiemelked�st, amib�l f�stgomolyagok t�rtek el�.

- Ez a F�ld - mondta b�szke mosollyal Isten, �s megs�mogatta a gyermek fej�t.

Jutalomj�tszma

Myra dobott m�g egy has�b f�t a t�zre, azt�n kin�zett a leereszked� s�t�ts�gbe. Ivor sok�ig elmarad ma. Pedig ez a nap m�s, mint a t�bbi. Ez az �nnep napja. A par�zs felszikr�zott, ahogy beleharapott a sz�raz f�ba, �s a kunyh� egy pillanatra f�nybe borult.

A falon fah�ncsb�l fonott napt�r k�zep�n tobozlemezk�kb�l kirakva a mai d�tum: 2080 04 16. �ppen ma �t �ve.

Anya csak egy filmfelv�tel volt a k�r�mnyi krist�lylej�tsz�ban, de oly sokszor n�zte meg, hogy eml�keiben elevenebbnek t�nt az �l�kn�l. Ennyit �riztek meg a technika vil�g�b�l.

- Tehetetlen b�bok vagyunk az istenek nagy t�rsasj�t�k�ban – mondta a filmen kicsit f�tyolos hangon a hajdani asszony, akit sose l�tott, de akinek arca visszan�zett Myr�ra a t�k�rb�l.

- Nem tudjuk, hova l�p�nk, �s nem tudjuk, mi�rt. M�gis n�ha megesik, hogy kapunk egy jutalomj�tszm�t, s ha v�gig tudjuk j�tszani, ottmarad nyomunk az id�ben. Csak az �r�m �r�i sz�m�tanak. Az a nap, amelyen nem tudsz �r�lni semminek, elvesztegetett id�. Mondd el a gyerekeidnek, hogy k�pesek legyenek elv�lasztani a fontosat a jelent�ktelent�l. Nem sz�m�t kivel tal�lkozol �letedben, csak az sz�m�t, mit hordozol a sz�vedben. A j�v� nem el�tted, m�g�tted, k�r�l�tted van, hanem benned. Te �p�ted, magadnak, s a tieidnek.

Volt egy kis szorong�s benne, mikor megmondta Ivornak, hogy gyereket szeretne, nem lombikban fogant, hanem val�di gyereket, g�nkezel�s n�lk�l, spermabankbeli v�logat�s n�lk�l, a kett�j�k saj�t gyerek�t. Nem ismert�k olyan r�gen egym�st, hogy biztos lehetett volna, mit felel a f�rfi, de tudnia kellett a v�laszt.

- Szeretlek – mondta � – �s ez �gy is marad.

- Cseppet sem modern dolog saj�t gyerek ut�n �csing�zni – fanyalgott az orvos, �s neki m�r a nyelv�n volt a cs�p�s v�lasz, de az nem v�rt v�laszra, visszafordult a k�perny�h�z �s tov�bb tanulm�nyozta a sz�mokat �s grafikonokat.

- El�g selejtes g�n�llom�nyuk van, �n nem javasoln�m a tov�bbszapor�t�s�t, de bel�l van a megengedett hat�r�rt�ken – mondta azt�n, �s � egy pillanatra majdnem elsz�gyellte mag�t. De hisz ez csak egy g�p, villant az agy�ba, csak nem fogok magyar�zkodni egy g�pnek?

�s kilenc h�nap retteg�s, k�nl�d�s, �s boldog rem�nyked�s ut�n megsz�letett a gyermek. Kisl�ny volt, apr� test�, v�konycsont�, nagy, s�t�t szemekkel, Myra soha nem fogja elfelejteni azt a pillant�st, amikor el�sz�r  kinyitotta a szem�t �s r�n�zett. Az orvos, aki vil�gra seg�tette, �reg volt, f�radt, b�lcs tekintettel, egyike a t�l�l�knek.

- Eg�szs�gesnek l�tszik – mondta – de ez nem jelent semmit. Ha meg�ri az �t�dik sz�let�snapj�t, akkor m�r komoly es�lye lesz, hogy �letben marad.

- �s mikor tudhatjuk biztosan? – a k�rd�s Ivor sz�j�b�l buggyant ki, miel�tt m�g v�giggondolta volna, akarja-e tudni a v�laszt. Egy pillanatra csend lett a szob�ban. Az �regember keze megremegett egy kicsit, ahogy visszatette a gyereket az inkub�torba. Arc�n a r�ncok mintha �sszes�r�s�dtek volna a f�jdalmas gondolatokt�l. Azt�n f�lemelte a fej�t, �s egyenesen a f�rfi szem�be n�zett.

- Soha! L�gyan megs�mogatta az asszony arc�t, �s � nem rezzent �ssze az �rint�s�t�l, pedig m�r �tven �ve kezet se fogtak egym�ssal az emberek, annyira f�ltek a fert�z�st�l.

- Az ember l�nyege a rem�nyked�s. Hinnetek kell benne, hogy �letre sz�letett, mert ami egyszer elkezd�d�tt, nem �rhet v�get. Vannak kiv�lasztottak, akik folytatj�k majd, �s akik tanulnak a m�lt hib�ib�l. Hinnetek kell benne, hogy ti vagytok azok.

Myra most is �rezte a visszafojtott k�nnyek keser�s�g�t a tork�ban.

- Mit kell tenn�nk? – k�rdezte �sszeszorult torokkal, �rezte, hogy  a v�lasz meghat�rozza sz�mukra a j�vend�t.

- Menjetek el oda, ahol senki sincs rajtatok k�v�l. Csak azt vigy�tek magatokkal, amire az els� hetekben sz�ks�getek lesz a t�l�l�shez. �p�tsetek magatoknak �j vil�got.

Azt�n mondott m�g valamit, amit az els� pillanatban nem is �rtettek.

- Ne vigyetek magatokkal m�st, csak amit�l a sz�vetek nem tud elszakadni.

K�s�bb gondolt csak r�, lehet, hogy az az �regember a nagyapja volt. Honnan tudhatn� az ember a spermabankok �vsz�zad�ban?

�s elindultak ember-nem-lakta vid�kek fel�, v�gtelennek t�n� heteken �t v�ndoroltak f�ljebb �s egyre f�ljebb a hegyekbe, maguk m�g�tt hagyt�k a v�rosokat, falvakat, orsz�gutakat �s m�velt f�ldeket, a civiliz�ci� minden sz�ps�g�t �s mocsk�t. Hajtotta a �ket a rem�nys�g egy jobb j�v� ut�n. Nem hoztak magukkal egyebet, csak n�h�ny ruh�t, eszk�z�ket az �p�t�shez, fegyvert a vad�szathoz, t�zszersz�mokat, pap�rt �s �r�szereket hogy le�rj�k az �let�ket, �s Myra az utols� pillanatban – maga se tudta mi�rt – bepakolta d�dapja git�rj�t. Felesleges teher volt, m�gsem tudta otthagyni. Ivor nem sz�lt semmit, pedig neki kellett cipelnie, mert Myra a gyermeket hozta.

�s persze hozt�k sz�v�kben a rem�nys�get, de eg�sz id� alatt ott k�s�rtette �ket a r�m, a v�rus, amelynek ezen a f�ldr�szen a nev�t sem merte kimondani senki, mert t�z ember k�z�l nyolcat elpuszt�tott, �s a marad�k kett�ben is ott lappanghatott nyomtalanul, �veken �t. �r�k�lhett�k a gyerekek, unok�k, l�thatatlanul rejt�z�tt el a g�nekben, a v�rben, a gerincvel�ben, l�thatatlan volt mindaddig, m�g egy nap el� nem b�jt, �s akkor m�r nem lehetett semmit tenni. A tud�sok �rj�ngtek, a pr�f�t�k vil�gv�g�r�l sz�nokoltak, eredend� �s megbocs�thatatlan b�n�kr�l, az �zletemberek meg szok�s szerint  f�lv�llr�l vett�k a dolgot. Azt�n mind meghaltak. Tud�sok �s pr�f�t�k, �rtatlanok �s b�n�s�k v�logat�s n�lk�l. Csak kevesen maradtak �letben, �s senki se tudta, mi�rt �k.

�tven esztend�vel ezel�tt t�rt�nt, de az id� mintha beledermedt volna a saj�t tehetetlens�g�be, az�ta sem v�ltozott semmi.

A kl�mav�ltoz�s megbolygatta a n�v�nyek �let�t, sokuk kipusztult, m�sok �talakultak, emberi-�llati fogyaszt�sra alkalmatlanok lettek. Elpusztult az �llatok nagy r�sze is, nem gyorsan, hirtelen, ahogy a kataklizm�kban szok�s, hanem lassan, k�nl�dva, �hesen, betegen, senki se t�r�d�tt vel�k, az embernek volt el�g baja a saj�t fajt�j�val. Meg azt�n sz�ks�ge se volt m�r r�juk, hisz az �telek legnagyobb r�sz�t szintetikusan �ll�tott�k el�, minek bajl�dtak volna a kisz�m�thatatlan term�szettel, mikor a laborokban egyszer�en �s k�nnyen elk�sz�lt minden, kisz�m�that� min�s�gben �s olcs�n.

Akkor m�r �ton voltak, az els� nap v�g�n alkonyatt�jt tal�lt�k az �t k�zep�n a porban a kutyak�lyk�t. Nagyon apr� volt, nagyon sov�ny, a ny�sz�t�s�t is alig lehetett hallani.

- Kev�s lesz az eledel – mondta Ivor – nem volt rosszall�s a hangj�ban, de a t�nnyel nem lehetett vitatkozni. Blissy alig t�lt�tte be az egy h�napos kort, �s Myr�nak rengeteg teje volt, a vil�g legterm�szetesebb m�dj�n tette a mell�re a ki�hezett k�lyk�t.

Saveren �szre m�r l�tszott, hogy hatalmas kutya lesz bel�le, h�zelg�, szel�d, b�k�s j�sz�g. De Myra egyszer l�tta, hogy v�ltozott �rj�ng� fenevadd�, �s kergetett el egy kifejlett n�st�nymedv�t Blissy k�zel�b�l.

Blissy ma �t �ves.

A kisl�ny �vatosan f�lreh�zta a s�lyos medvebunda sark�t �s aggodalmas szemmel leste az ajt�t. Apa j�hetne m�r! Mi lesz a meglepet�ssel? Behunyta a szem�t, �s gondolatban �jra elism�telte a dalt, amit titokban hetek �ta tanultak egy�tt.

Csak az �r�m �r�i sz�m�tanak, �s Blissy mellett minden perc �r�m volt. A kisl�ny mosolyg� arcocsk�ja, csilingel� hangja f�nyl� gl�riak�nt k�s�rte �ket mindenhov�. Ivor mintha soha nem f�radt volna el, fav�g� �sei minden ereje, kitart�sa ott s�r�s�d�tt az izmaiban. �p�tett, f�t v�gott, vad�szott, �k meg j�rt�k az erd�t Blissyvel magok, gy�m�lcs�k ut�n kutatva, eleinte kend�vel a nyak�ba k�tve a gyermek, k�s�bb m�r ott botladozott, szaladg�lt k�r�l�tte, beb�jt a bokrok k�z�, f�lm�szott a f�kra. Saver persze �beren k�vette-k�s�rte �ket mindenhov�, nem kellett semmit�l f�lni�k, am�g vel�k volt.

Myra annyira elmer�lt a gondolataiban, hogy csak a csizm�k dobog�s�ra riadt fel. Ivor titokzatos arccal l�pett be a kunyh�ba, h�ta m�g� rejtett kez�ben �gsz�nk�k vir�gokb�l k�t�tt csokor lapult. A szirmok kicsit megfonnyadtak az �ton, csak a b�rszer�, s�t�t levelek �gaskodtak harciasan.

Blissy �vatos mozdulattal emelte fel a hangszert, puha ujjacsk�i v�gigfutottak a h�rokon, egy pillanatra meg�llt az id� a kunyh� meleg, f�stillat� hom�ly�ban, �s odakint a rengeteg moh�val bor�tott f�i k�z�tt is. Levelek zizegtek, forr�sok csobogtak, madarak �nekeltek, ahogy a s�mogat� kis kezek alatt �letre kelt a muzsika var�zslata.

T�volr�l halkan, alig kivehet�en mintha anya hangj�t hallotta volna Myra.

- Jutalomj�tszma – mondta anya. �s m�r biztosan tudta, hogy v�gigj�tssz�k.

Az utols�k

Vokka �s 137 k�lyke f�z�san h�zt�k �ssze magukat az �l�sz�nyeg tetej�n. A k�lyk�k legt�bbje m�g t�l kicsi volt tov�bbmenni, csak �vatosan k�szva tudtak helyet v�ltoztatni, a sz�rnyaik m�g ki sem fejl�dtek. Vokka aggodalmasan k�mlelte a felett�k l�v� sz�mtalan �l�sz�nyeget, de nem nagyon l�tott �t rajtuk. Tal�n megv�dik �ket valamennyire a gyilkos cseppekt�l, b�r t�l sok rem�nye nem volt benne. Nemzets�ge t�bbi tagj�t m�r meg�lt�k, � �s kicsinyei voltak az utols�k, ha �k is elpusztulnak…

Riadtan n�zett k�r�l, az egyik kicsi �hesen f�lszisszent, gyorsan odakotort neki egy falatnyi eles�get. Szerencs�re abban nem volt hi�ny, csak az id�, az id� nagyon kev�s. Egyetlen lehet�s�g�k, ha a kicsik sz�rnya el�bb kin�, mint ahogy a cseppek meg�rkeznek, akkor tov�bbmehetnek. A menek�l�s �letform�jukk� v�lt. Az � �letciklusuk m�r nem ismert m�s l�tfajt�t, csak a legend�k, a kollekt�v tudat �rz�tt eml�keket egy r�gi-r�gi vil�gr�l, amikor m�g nem voltak sz�rnyaik, sok-sok milli� egym�sba �gyazott �l�sz�nyeg volt az otthonuk, �s gyilkos cseppek helyett l�gy, t�pl�l� sugarak vett�k �ket k�r�l. Azt�n j�tt a kataklizma, �s az�ta… nos, az�ta Vokka n�pe m�r csak menek�l. A k�lyk�k nyugtalanul cs�szk�ltak a sz�nyegen, az utols� pillanatban kapta el az egyiket, hogy le ne zuhanjon.

Lassan kezdett elt�nni a f�ny, �s Vokka megpihenhetett kicsit. S�t�tben nem j�nnek a cseppek. Soha. Ezt m�r megtanult�k. Ha vil�gosban el tudnak rejt�zni, a s�t�ts�g b�k�t hoz. Persze a s�t�ts�gnek is vannak vesz�lyei, j�n a hideg, de most m�g nem akkora, hogy elpusztuljanak t�le, addigra tal�n tov�bbv�ndorolhatnak. A k�lyk�k sz�rnya hamarosan el�b�jik, �s k�sz�lhetnek az �tra. Vokka bizakod� volt.

De h�t ebb�l �llt az eg�sz �let. Bizakodtak �s csal�dtak. Sz�lettek, menek�ltek �s elpusztultak. Vokka �s k�lykei egyel�re m�g meg�szt�k. De ha �jra j�n a Nagy F�ny �s vele a vesz�lyek…

B�lint gazda h�tratolta a zs�rette kalapot a fej�n, �s d�h�sen d�rzs�lgette a kopasz foltot a homloka k�t oldal�n.

- Hogy a rossebes istennyil�jukat ezeknek a herny�knak! H�t hunnan a csud�bul gy�ttek m�r megint? M�lt h�ten permeteztem �s ippeg most lukadt ki  a kanna is! Mi a m�nk�t csin�ljak veletek? – b�mult a falev�len ny�zsg� kis feh�r pontocsk�kra, �s Vokka �ppen hogy f�lre tudott r�ppenni lecsap� tenyere el�l. A kert v�g�b�l visszatekintve m�g l�tta, ahogy n�h�ny k�lyke ler�zva mag�r�l az �ttetsz� h�rty�t, sz�rnyat bont �s ut�naered.

Ne zavarj!

Hirtelen riadt f�l �lm�b�l az �jszaka k�zep�n. Mostan�ban sokszor el�fordult vele ilyen, majdnem minden �jszaka. N�ha t�bbsz�r is. Most se tudta, mire �bredt, nem volt semmi k�l�n�sebb zaj, vagy f�ny, minden ugyanolyan, mint m�skor. A baj csak az, hogy most nem tud �jb�l elaludni. Egy darabig fek�dt �s n�zte a s�t�ts�get, azt�n r�gy�jtott egy cigire, �s az ablakhoz s�t�lt. R�snyire nyitotta, hogy kimenjen a f�st, odakint hideg lehetett, a f�k �gain vastagon �llt a  d�r. Kib�mult a s�t�tbe burkol�z� v�rosra. Lassan h�sz �ve �l itt, m�gis a k�t kez�n meg tudn� sz�molni, h�ny embert ismer. Persze a koll�g�kat kiv�ve, de h�t azok nem sz�m�tanak ismer�snek. Mag�nyosnak �rezte mag�t. Mama sok-sok �vvel ezel�tt megmondta m�r: mag�nyos gyerek vagy kisfiam, mag�nyos feln�tt leszel. � csak tudta, mag�nyos volt vil�g�let�ben. Egyetlen t�rsa volt, Stefan apja, de � sem maradt sok�ig mellette.

Hirtelen �gy �rezte, nincs egyed�l a szob�ban. Gyorsan megfordult, de csak egy tizedm�sodpercre pillantott meg egy k�l�n�s kis l�nyt a szekr�ny melletti faln�l. Sz�rk�s, �ttetsz�, grimaszba torzult �rd�garc. Mama mindig azt mondta, ne v�laszoljon az �rd�gnek, ha megsz�l�tja. De az �regl�ny vil�g�let�ben szentfaz�k volt, ostobas�gokkal t�mte a gyerek fej�t, ha valami apr� cs�nytev�st k�vetett el, r�gt�n a pokol k�nk�ves t�z�vel fenyegette. Lehet, hogy volt valami igazs�g abban a sok s�letlens�gben, amit �sszehordott? Mennyit nevetett rajta! Persze csak mag�ban, hangosan nem mert, egyszer siker�lt f�lkacagnia, akkora pofont kapott �rte, hogy k�t napig f�jt a bal f�le. Kem�ny asszony volt a mama. Vajon most hol van, a sz�ps�ges, de hideg mennyorsz�gban, vagy a sokat emlegetett k�nk�ves, forr� pokolban? Mindig f�z�s volt a mama, lehet, hogy jobb helye lenne odalenn. Elmosolyodott a gondolatra. Most m�r szabad. M�r majdnem harminc �ve szabad.

Az �rd�gpofa �jra felvillant a szob�ban, most a m�sik oldalon. Stefan gyanakodva n�zte a kez�ben �g� cigarett�t. Ez nem olyan, amilyet sz�vni szokott, a Mikl�s koll�g�t�l kapta, lehet, hogy k�b�t�szeres? Azt mondj�k, van valami k�l�nleges szaga a f�nek, Stefan nem tudta, m�g sose sz�vott olyat, ennek itt k�z�ns�ges b�d�s cigarettaszaga volt. Csak az�rt gondolt r�, mert �ll�t�lag att�l vannak r�ml�tom�sai az embernek. �mb�r �gy mondj�k, att�l bogarakat l�tnak. Megborzongott. Nem szerette a bogarakat. Egyszer beszabadult egy sz�zl�b� a ruh�sszekr�nybe, k�t napig tartott, m�g siker�lt v�geznie vele, azt�n egy h�tig szell�ztette a ruh�ib�l a rovarirt� szag�t. Akkor arra gondolt, van h�tr�nya az aggleg�ny�letnek is. Most leszedhetn� a keresztvizet a feles�g�r�l, hogy micsoda takar�t�s az, ahol sz�zl�b�ak szaladg�lnak �sszevissza. De h�t nincs feles�ge. �s val�sz�n�leg nem is lesz. Egy sz�zl�b� nem el�g ok a n�s�l�sre.

Elnyomta a cigarett�t, �s megfordult. Most ott �llt a l�ny k�zvetlen el�tte, majdnem hozz��rt. Stefan gerinc�n v�gigfutott a hideg, ahogy az idegen d�h�sen villog� szem�be n�zett. Haragszik valami�rt r�m – ez volt az els� gondolata – de vajon mi�rt?

– Denda var! – valami ilyesmi t�rt el� rekedt suttog�ssal a tork�b�l.

– Denda var! – �s �jb�l elt�nt.

Stefan gyorsan megkereste a b�rszekr�ny m�ly�n a v�szhelyzetekre tartogatott vodk�t. Egym�s ut�n lehajtott h�rom kupic�val, esz�be se jutott, hogy ett�l esetleg �jabb r�meket fog l�tni. Most �rtette meg, m�rt nevezik sz�ver�s�t�nek. H�t, nagyon r�f�rt az er�s�t�s.

Be nem vallotta volna senkinek, de most f�lt. Ki tudja, honnan j�tt az a l�togat�. Ki tudja, mit akart t�le. F�lbontott m�g egy csomag cigarett�t. Ez ma m�r a m�sodik. Sokat sz�vok, gondolta mag�ban, de az ilyen helyzetek nem arra val�k, hogy lenyugtass�k az embert. �pp ellenkez�leg. Mozg�st l�tott a szeme sark�b�l, eg�szen par�nyi mozg�st a nagyszekr�ny sark�ban. – Na, m�r megint itt van – gondolta f�lig bosszankodva, f�lig k�v�ncsian. Nagyon lassan ford�totta oda a fej�t.

Ez egy m�sik volt. Nem olyan �ttetsz�, ink�bb k�dszer�en s�r� anyagb�l, s�t�tsz�rke b�rrel, vil�gos szemekkel, s�t�tsz�rke, kapucnis k�penyben. �s mosolygott. Stefan hitetlenkedve n�zett r�, ahogy a l�ny kez�t a sziv�re t�ve (m�r ha van neki) k�nnyed�n meghajolt.

– �dv�zl�m – mondta ugyanolyan rekedt, suttog� hangon – Bokka vagyok a PVR-t�l.

Na, most m�r biztos, hogy ber�gtam, gondolta mag�ban Stefan. De mint az alb�n szam�r. H�ny sz�zal�kos tulajdonk�ppen ez a vodka? Azt�n �sszeszedte mag�t, mert a helyzet olyan groteszk volt, hogy a f�lelme is elm�lt.

– Mi az a PVR? – k�rdezte k�v�ncsian.

- P�rhuzamos Vil�gok Rend�rs�ge – felelte az idegen olyan term�szetesen, mintha csak a pontos id�t mondta volna meg.

– Az�rt j�ttem, hogy eln�z�st k�rjek Akka miatt. Nem lett volna szabad �tj�nnie az �n vil�g�ba, ez szigor�an tilos. Nagyon s�lyos b�ntet�st fog kapni �rte.

Stefan kezdte j�l �rezni mag�t a szitu�ci�ban. Enn�l �rdekesebb dolog m�g sose t�rt�nt vele, pedig szombaton lesz negyven �ves. Ha ezt valakinek elmes�ln�… �, �gyse hinn� el senki, azt hinn�k, hogy r�szeg volt. Lehet, hogy t�nyleg az? Belen�zett az idegen kifejez�stelen, vil�gos szem�be, �s b�r mosolygott, szinte tapinthat�an �rezte a bel�le �rad� hideget.

– Mit keresett itt ez az Akka? A l�togat� mintha kicsit zavarba j�tt volna.

– Neh�z ezt megmagyar�zni egy idegennek…. Akka nagyon k�nyes a k�lsej�re, �n�k �gy mondan�k, hogy hi�. �s sz�r�tja a sejtjeit a cigarettaf�st. Erre akarta figyelmeztetni. De ez nem fog t�bbet el�fordulni, meg�g�rem. Mint mondtam, nagyon s�lyos b�ntet�st fog kapni.

Stefan h�mm�g�tt egy kicsit, de v�g�l kiny�gte:

– K�rdezhetek m�g valamit?

– Persze, mondta a sz�v�lyes idegen.

– Mit jelent az, hogy Denda var?

A l�ny furcs�n n�zett r�, mosoly bujk�lt a tekintet�ben.

– Nem tudja?

– Nem, honnan tudn�m?

Amaz megvonta a v�ll�t.

– H�t, a kiejt�s�nk m�g nem t�k�letes. Azt mondta, hogy „ne zavarj!”