„Minden mesének lelke van
                      szól hozzád, rád nevet
                  ezért szeretik őket az emberek”

 Varázsoló

Csillag csókja, hagyma héja,

fenyő tűje, Hold karéja,

sziklakertből oroszlánszáj.

így születik meg a bűbáj!

Fikusz füstje, egér mája,

szitakötő szürke szárnya,

hal pikkelye, béka lába,

rigó füttye, mák virága,

ferdefarkú szarka szeme,

fehér nyírfa zöld levele…

irgum-burgum torrentóresz,

rossz gyerekből újra jó lesz!

 Mosolygós mesék

Tudom, hogy vannak szomorú mesék is

de jobban szeretem a mosolygós meséket

gyermekarcok ragyogásába lopni

valami szépet

hol volt, hol nem volt, túl az óperencián

hol tündérek színes szekere szállt

a szivárvány után

s bár jó a rosszal kézenfogva jár

jutalomra mindig a jó talál

bűnhődik a bűnös,

„fuss vele, itt a vég”

hát ilyenek a mosolygós mesék.

A gyermekévek elszállnak hamar

taposómalmát hajtva

egykettő itt terem

a nagybetűs Élet, és más lesz hirtelen

a világ, melyben éltek,

s meglátogat bizony

törvény-úr, gond-baj bácsi, néni,

(nem is kell nekik külön alkalom)

muszáj-császár, s nagykövete: a kell,

(a szeretném csak udvari bolondja)

s őfelségének van vagy száz porontya:

szükség, nehézség, zűrzavar...

fel sem tudom sorolni egyhamar,

de mind-mind sorbaáll,

mind követel, kiabál, dirigál

s olyan jó lenne megpihenni néha

látni, hallgatni vidámat, és szépet

hát ezért írok inkább mosolygós meséket.

Van egy titkos tervem:

sereget verbuválok

mosolygós mesékből,

és ha majd készen állok,

elindulunk együtt

a nagy, mogorva világ ellen:

mosolygós arcot rajzolunk az égre,

hogy minden gyermek

s minden felnőtt hadd nevessen

s hadd legyen végre mosolygós az élet
hát ezért írok mosolygós meséket.

Mikor még tündér volt

„Mikor még tündér voltam – mert voltam ám az is –

haj-haj, de rég volt, bizony kiskomám..”

emlékező meséit így kezdte mindig el

a nagymamám.

Lábamhoz ült, közel, fölnézett rám,

szemében csillagfények égtek,

s mindig elhittem neki a meséket.

Hol volt, hol nem volt... jól figyelj,

mert én mesélem most helyette el.

A rét füvén, hol pipitérek szirma

úgy terül szét, mint nagy, fehér palást

gyíkok surrantak és pillangók kergetőztek

s két szürke nyúl kereste a vadászt

riadt szemmel, s a buckák közt megülve

vadkörtével mancsai közt falatozott egy ürge...

arasznyi tiszta kör, kaviccsal körbejárva:

a tündérek tanyája.

Éjente ott lenn mindig összegyűlnek

fényes holdfényben fák fölé repülnek

parányi szárnyuk csillog fenn a fényben,

épp olyan szépen, ahogy a mesékben,

ki arra jár, menten jókedve támad,

felejti gondját, búját, és vidámat

kurjant, de jaj, meg is riadnak tőle,

s a szélrózsa minden irányába

menekülnek előle,

de semmi baj, mert mindjárt visszatérnek,

ijedős népség, úgy tűnik, de igazából

ők semmitől se félnek

(tudod, mint mikor cirmos rádijesztett,

s szaladtál is hozzám lélekszakadva,

tigris, tigris, s hozzám bújtál erősen,

és megmutattam, hogy ez csak egy macska..)

Ki bántaná őket, talán az ember,

ki oly sok mindent köszönhet nekik?

apró kezükben hordják a szerencse

kosarát, és küszöbünkre teszik

hajnalban, mikor épp hogy kel a Nap

s dalolni kezdenek a madarak,

míg álmosan dörgölöd szemeid

ott vár rád, és egész nap majd segít

minden lépésed úgy kíséri el

hogy közben ezer kérdésre felel,

ezer válasz, ezer dal és remény

mind ott lapul a kosár fenekén,

szívedbe lopja magát a mosoly,

óvja lábaid, hogy meg ne botolj,

ha rosszalkodsz, fejét ingatja csöndben

és látod, már nem is megy olyan könnyen,

tündérkéz fogja vissza könnyeid

ha fájdalmad van, gyógyulni tanít

ha beteg vagy, s ha a bánat marasztal,

csöndes szavával mindig megvígasztal.

Tündérnép dolga hívni a szelet,

hogy zavarja el gyorsan a telet,

tavaszt hozzon, fényeset, meleget,

barkát, virágot, puha füveket,

pelyhes madárfiókákat fészek tövébe,

gólyák kelepelését a templom tetejére,

színek, szagok kavargását a kertben,

hol minden apró hajtás újra ismeretlen,

pompás, és gyönyörű, varázsos, érdekes,

nem is kell mondanom: tündérek műve ez.

Tündérek hívnak, hogyha álmodban, nevetve

szárnyaid nőnek, és repülsz a fellegekbe,

s nem vagy magányos, mert úgy táncolnak körül

egy sincs köztük mogorva, mind csak veled örül

ők tudják már, amit te még nem is hiszel

egy szép napon, bizony, te is tündér leszel,

gondos kezed nyomán virágszirmok virulnak,

s mosolyod fényétől emberszívek kinyílnak,

gyermekálmok csendjét egyszer majd te vigyázod,

repülni és kacagni, ez lesz a te világod.

Az álmok folyójában kerek, fehér kövek

sokezer éjszakán azokon lépdelek

csöppet sem rémiszt, hogy olyan messze a part,

a képzelet hatalma átölel, fogvatart

és reggelente, ha felébredek

ágyam körül látom röpködni a tündéreket,

szórják az örömöt két kézzel a világnak

mert amíg hiszünk benne, addig tart a varázslat.

„Mikor még tündér voltam – mert voltam ám az is –

haj-haj, de rég volt, bizony kiskomám..”

emlékező meséit így kezdte mindig el....

sok dolgos, hosszú év után

felhőkből visszaint

(álmomban most is magához ölel)

s hiszem, tudom, hogy tündér lesz megint

a nagymamám.

Az egér meg a szék

Székem lábát kerekre rágta

egy szemtelen egérpalánta

öreg szék volt, nem nagyon bántam

ott állt benn a tisztaszobában

régen nem ült már senki rajta

párja sincs, olyan régi fajta

benn a sarokban meghúzódott

megtámasztva a vén komódot

csöndes szerényen

meglapult, mint héj a kenyéren

a kisegér meg – egy idő múlva

elrágódott a régi széken

mihez kezdjek most már velük

a szék – billegve, sántikálva

nem illik a tisztaszobába

az egér meg, huncut kis jószág,

úgyse kerüli el a sorsát

addig járkál be a szobába:

ő lesz a macska vacsorája.

Lábujjhegyen

Lábujjhegyen

lépkedj a kertben

sok ismeretlen

virág szirma ha rádnevet

tündérszekér viharzik át

a fák felett

tulipán szirma megremeg

bokrok ágai

puha fészket rejtenek

madárfiókák csőre csattog

vacsorára hernyó-szelet

szél-söprűtől

füvek suhognak

hangyafészkeket rejtenek

lábujjhegyen

lépkedj a kertben

vigyázva, mit rejt a levél

nádak bugája égig ér

tó tükrén rózsa szirma, mint

nyitott tenyér

szitakötőknek légihíd

darazsak szárnya vízbe ér

élő csodák amerre nézel

illatok, színek, zümmögés,

piros, zöld, sárga minden ág,

szundikálás és ébredés,

nappali csillagok

szemedben,

lábujjhegyen

lépkedj a kertben!