A ny�lfarok a k�znyelvben m�rt�kegys�get jelent, 
                  valamit, ami alighogy elkezd�d�tt, m�ris v�get �r. 
                    Tal�n a fontoss�g hi�ny�t is, semmire nem j�, 
                       csak jelzi, hogy ott van, akihez tartozik.

                  �s el�fordul olykor, hogy kikiv�nkozik bel�l�nk 
                 egy apr�cska t�rt�n�s, h�kkent r�csod�lkoz�s, 
        pillanatnyi hangulat – de �pp csak ny�lfarknyi �r�s lesz bel�le.

 

 

 

Rohan� ez�st

Nem a csal�di �tk�szlet cizell�lt rejtelmeibe pr�b�lom beavatni az olvas�t, puszt�n azokr�l a furcsas�gokr�l szeretn�k sz�t ejteni, melyekkel naponta �jra meg �jra szembetal�lkozom, de meg�rteni sehogy sem tudom �ket. Az ez�st sz�t is csup�n az �reg kifejez�s alternat�v�jak�nt haszn�lom, fel nem foghatom mi�rt, bizonyos szavakat manaps�g egyszer�en nem szabad kimondani. J�, j�, azel�tt is volt ilyen, de azok k�romkod�snak min�s�l�, obszc�n kifejez�sek voltak, nem eff�le h�tk�znapi jelz�k, mint egy n�pcsoport neve, vagy az ember �letkori hovatartoz�sa.

Engem ugyan cs�ppet sem zavar, ha �regnek neveznek, mert hi�ba tisztelnek h�zelegve  sz�pkor�nak, a r�ncaim att�l bizony nem t�nnek el, a derekam se f�j kev�sb�. Az ez�st-kor meg k�l�n�sen divatos kifejez�s lett a v�nekre, gyan�tom, az aranyat nem merik belekeverni a dologba, nehogy �rrendszeri probl�m�ikkal ker�ljenek �sszet�z�sbe.

Tudom �n j�l, a fogyaszt�i t�rsadalom feneketlen medenc�j�ben kalimp�l� t�rsadalmak a sz�ps�gipar b�j�iba kapaszkodva pr�b�lnak kievick�lni, vagy legal�bb a felsz�nen maradni, m�g ha ennek az is az �ra, hogy botox-mosolyok �s trambulin-feszesre h�zott b�r� Siker-Emberek �z�nlik el a l�gkondicion�lt leveg�j�, m�p�lm�kkal d�sz�tett pl�z�kat, akik elhiszik magukr�l, a t�rt�nelem kereke visszafel� is k�pes forogni vel�k. Csak mindenki m�s is tegyen �gy, mintha elhinn�!

Egysz�val t�l az �tvenen �s innen a sz�zh�szon a h�lgyek �s urak az ez�st-�vekben dagony�znak �nfeledten, senki se mer�szeli �ket n�ninek, b�csinak, uram bocs�’ tat�nak nevezni, m�g ha a hamut mamunak mondj�k is.

Ugye, milyen sz�p ez a b�k�s, cs�ndes, szel�d nyugd�jas-�let �gy f�lig ez�stben?

 

�llok a rend�rl�mp�n�l, el�ttem sz�lv�szk�nt suhan� aut�k n�gy s�vban, k�r�l�ttem d�lut�ni t�meg. H�ziasszonyok munk�b�l hazafel�, t�m�tt szatyrokkal, nehezen mozdul� bok�val, kamaszok �temesen ringat�z� fejjel a head-set-b�l �v�lt� zene ritmus�ra, egym�shoz s�mul� szerelmesp�rok �r�mt�l hom�lyos pillant�ssal, f�lszemmel valamennyien a l�mp�t figyelj�k, mikor v�lt �t. A forgalom szakadozni kezd, de m�g massz�van pirosat mutat a l�mpa, mikor a sz�pkor� �r harciasan nekiindul az �tkel�snek. Fej�t f�lszegi, nem n�z se jobbra, se balra, hal�lt megvet� b�tors�ggal t�rtet kereszt�l sebesen az �ttesten. F�l�ton sincs, amikor szemb�l k�veti p�ld�j�t az ez�st-h�lgy, l�tszik, nehezen emeli a bal l�b�t, s�r�n kapkod leveg� ut�n is, de csak rohan, mintha lek�sne – mir�l is, az �letr�l? Felh�borodott aut�sok dudakoncertje k�s�ri �ket, de a t�meg m�r v�rszemet kapott, a fiatalok kicsit m�g haboznak, hisz nem v�ltott z�ldre a l�mpa, de az ez�st-kor m�r mind ott tobz�dik a zebr�n, egym�st l�kd�sve szapor�n, versenyeznek, ki �r �t hamarabb.

 

�llok a rend�rl�mp�n�l d�bbenten, mozdulni k�ptelen�l, k�zben �jra piros lesz. Virgonc tekintet� nyolcvanas n�nike fogja meg agg�dva a karom:

- Aranyosk�m, j�l �rzi mag�t? Csak nincs valami baj?

- Nincs – s�hajtok f�radtan – csak nekem nem annyira siet�s.

 

T�kr�z�d�s

P�ntekre m�r nagyon elf�radt. Igaz, bolond nap volt ez, bolond az eg�sz h�t. Hajt�s reggelt�l k�s� d�lut�nig, frontok j�nnek-mennek, a f�n�k meg m�g a szok�sosn�l is goromb�bb, hisztisebb. J� volna egy kis pihen�s! Nem annyira a teste sajgott, ink�bb az idegei v�gytak egy falatnyi kikapcsol�d�sra, vid�ms�gra, �r�mre. Le�lt az �reg t�lgyfa t�v�ben a k�padra, gyerekkora �ta idetelepedett, ha egy kis mag�nyra volt sz�ks�ge. V�gigl�tott a ny�rf�kkal szeg�lyezett �ton eg�szen a t� s�t�t v�zt�kr�ig. Nyaranta kellemesen h�v�s �rny�kot adott az �ri�sfa, t�len meg k�pr�zatosan sz�p feh�r takar�ba burkol�zott k�r�l�tte a t�j.

 Gy�k szaladt el a l�ba el�tt, s od�bb, a vakondt�r�s t�v�ben j� teny�rnyi, furcsa alak� lemezdarabot pillantott meg. Ahogy megford�totta, f�tyolos barna felsz�ne m�g�l egy arc n�zett r�. Egy �regasszony arca. Homlok�ra m�ly r�ncokat v�sett az id�, szeme k�r�l s�t�t �rny�kok mutatt�k, nem kev�s f�jdalmat, gy�tr�d�st m�rt ki sz�m�ra az �let. Szinte meg�t�tte a  szemeib�l �rad� rem�nytelen, k�ts�gbeesett szomor�s�g.  Vajon ki lehet �? Kinek az anyja, nagyanyja, d�danyja, �s honnan ker�lt ide a k�pe? Mif�le k�l�n�s v�letlen sodorta a keze �gy�be?

 Nagymama, aki f�vesasszony volt abban a hegyek szeg�lyezte kicsiny faluban, ahol � is sz�letett - �mb�r ink�bb boszork�ny h�r�ben �llt - nem sokkal hal�la el�tt azt mondta neki: Sose kutasd a sors �tj�t kicsim, csak l�pj r� �s menj v�gig rajta, ak�rhov� is visz.

Megborzongott. Nem tudta elszak�tani tekintet�t a cs�f, r�ncos arct�l, a b�nattal teli szemekt�l. Olyan ismer�s volt ez az arc, annyira hasonl� a saj�tj�hoz.
"Ne kutasd a sors �tj�t", de mi van, ha gonosz fintorral a j�v�t villantja el� tenyer�b�l?

- L�sd meg! Ez a sorsod. Ilyen leszel. Vajon t�nyleg �gy van?
 Szeg�ny, szeg�ny kis szomor� �regasszony! F�jt a sz�ve �rte, nagyon f�jt. K�nnyek gy�lekeztek a szeme sark�ban, �s a k�nnyek v�gigcsorogva arca �rkaiban, a k�l�n�s lemezdarabra hullottak, lemosva r�la a f�tyolos-barna f�ldm�zat.
Nyomukban ragyog�s kelt... �s akkor a ragyog�sban megl�tta a val�s�got.

Egy t�k�r volt a kez�ben.

 

Jel�lt pillanat

 

�tv�gok a kerten a s�r�n csepeg� tujaf�k k�zt, f�l-f�lt�mad�, viharos sz�l kavarja a felh�ket, a Nap ferde vigyorral pr�b�l kilesni m�g�l�k. K�rben amerre l�tok tobz�d�  veget�ci�, hars�nyz�ld levelek �radata, �gaskod� f�- �s gizgaz-dzsungel, j�llakottan csivitel� madarak. Es�szaga van a leveg�nek, f�ny-koboldok b�j�csk�znak a tavir�zs�k kerek levelein, s a t�zliliom g�g�s mosollyal ny�jtja fens�ges koron�j�t fel�m.

 

Hirtelen r�mt�r, el�raszt, f�ldh�z sz�gez az �rz�s: Boldog vagyok!

 

Mintha az elm�lt t�bb mint hatvan �v k�zdelme, f�jdalma, k�nl�d�sa sosem t�rt�nt volna meg, s a l�bam al�l folytonosan kiszalad� id� nem fenyegetn� a holnap olyannyira t�r�keny �s esetleges territ�riumait. Mintha a sors k�rbez�r�d� hurkai k�zt bolyongva r�leln�k �jb�l az egyetlen kij�ratra, az ajt�ra, mely – hisz tudtam mindig – nyitva �ll, nyitva a v�gtelenre.

 

Az id� mocsara elmossa, bebor�tja az eml�keket, felismerhetetlenn� sz�rk�t  k�pet, hangot, szem�lyt �s t�rt�n�st. De vannak pillanatok, melyeket olyannak �riz meg az eml�kezet, amilyenek voltak, teljes f�ny�vel, ragyog�s�val, �z�vel �s illat�val. Megjel�li �ket, hogy el ne vesszenek, meg ne fakuljanak a r�juk rak�d� rengeteg r�teg alatt, elevenek maradjanak �vek, �vtizedek m�lt�n is.

 

A sz�l k�v�ncsi, hideg ujjaival v�gigsz�nk�zik b�r�m�n, es�cseppekkel szit�l be s�r�n, arcomba, nyakamba v�gja nedves csom�it. �breszt�, ember!

Kinyitom a szemem, a bennem muzsik�l� f�ny r�csod�lkozik a vil�g sz�ps�g�re.

 

�s nem sz�m�t, hogy nyilall, sajog a test, nem sz�m�t, hogy riadt, gondokt�l bar�zd�lt a l�lek. Most nem sz�m�t. Mert ez jel�lt pillanat.

 

 

M�sfajta �hs�g

 A buszmeg�ll� sz�nehagyott padja alatt chipszeszacsk�val labd�zik a sz�l. Egyed�l �csorgok a j�rd�n, ilyenkor d�lt�jban nemigen akad m�s utaz�, igaz, busz is csak h�be-h�ba j�r erre. S�t�tsz�rke bund�s macska s�nd�r�g ki a kapualjb�l, meg�ll el�ttem, f�ln�z �s �vatosan ny�vog egyet. M�r ny�lok a szatyorba, mikor eszembe jut, hogy nem a boltb�l, a k�nyt�rb�l j�ttem. - Nincs n�lam semmi ennival�, cicus - hajolok le sajn�lkozva, �s megs�mogatom a b�rsonypuha bund�t. Hozz�d�rg�l�zik a l�bamhoz, becsukja szem�t �s boldogan dorombolni kezd. Most l�tom csak, hogy a pad t�v�ben elsz�rt kiflidarabk�k hevernek, n�melyikhez m�g egy falatka szal�mi is ragadt. M�sfajta �hs�g hajtotta hozz�m �macskas�g�t, nem eledelre v�gyott. Csak egy kis szeretetre. 

 

Araszolgatva

 

Az orvos persze nem mondott semmit, csak a megrebben� szempill�i �rulkodtak, am�g n�zte az eredm�nyeket, hogy valami baj van. Valami nagy baj. A semleges hangon eldar�lt sz�veg az egy�bk�nt f�l�sleges adategyeztet�sn�l m�sban tal�n nem is keltett volna gyan�t:

- Legk�zelebbi hozz�tartoz�ja?

- Nincs senkim.

Ez nem volt igaz, de a dokinak semmi k�ze hozz�. Nem akar osztozni a k�nokon a csal�dj�val, nem akarja a terheket a bar�tai v�ll�ra rakni. Esze �g�ban sincs. Att�l nem lesz k�nnyebb, ink�bb nehezebb. Vannak utak, amiket jobb egyed�l bej�rni. Vannak d�nt�sek, melyeket jobb seg�ts�g n�lk�l meghozni.

Az orvos egy pillanatra elhallgatott, �gy t�nt, mintha mondani akarna valamit, azt�n becsukta a sz�j�t �s �tt�rt a k�vetkez� rovatra.

 

Meg�llt a foly�parton, a korl�tra t�maszkodva n�zte a lust�n h�mp�lyg� vizet. Az�m - gondolta - te m�g j�v� ilyenkor is itt leszel. Vajon �n hol leszek?

A v�zparti f�zfabokor �g�n cs�f kis herny� araszolgatott. Rosszkedv�en n�zte. Mindenki ut�lja a herny�kat, mert olyan cs�ny�k. Persze egy m�sik herny� biztos m�sk�pp gondoln�. Bezzeg, ha majd pillang� lesz bel�le, gy�ny�rk�dve n�zik az emberek. � nem. � irt�zik t�l�k. �s akkor mi van? Mindenki f�l valamit�l. K�gy�t�l, b�k�t�l, eg�rt�l... neki a lepke jutott. Elgondolkodva n�zte a herny�t. Meddig kell araszolgatnia? H�sz, harminc, �tven napig? Igen, lehet hogy meg�ri a begub�z�st, akkor �jj�sz�lethet, pillang� lesz bel�le, sz�npomp�s, gy�ny�r�, rep�lhet a sz�llel, s�tk�rezhet a napf�nyben... meddig? �jabb h�sz, harminc, �tven napig? R�vidre szabt�k az idej�t. Az eny�met is - gondolta keser�en - �n is araszolgatok m�g egy darabig. Meddig is? Egy �vig, egy h�napig, egy h�tig....?

Hirtelen fuvallat r�zta meg a levelet, a herny� lepottyant a betonra, pont a cip�je orr�hoz. M�r mozdult a l�ba, hogy r�taposson, de meggondolta mag�t. �vatos mozdulattal f�lvette a cs�f kis rovart, �s visszarakta a lev�lre. Eredj! Tal�n lesz m�g bel�led pillang�. Egy napra, kett�re, ak�r �tvenre is.

F�z�san �ssz�bb h�zta mag�n a kab�tk�t. Na menj�nk, sok elint�znival�nk van m�g!

Tombol az �nnep el�tti l�z. Ezrek �s t�zezrek h�mp�ly�gnek eleven folyamk�nt az �zletek ki- �s bej�ratain, b�m�szkod�, �r�mteli, csal�dott, d�h�s arcok kavalk�dja, a hangsz�r�kb�l pokolb�li d�b�rg�ssel sz�l a Mennyb�l az angyal �s �v�lt a Csendes �j. 

A Westend mindig teli mozg�l�pcs�je – v�letlen�l? – most majdnem �res, csak h�rman j�nnek rajta lefel�. El�l a negyven k�r�li �riember Armagni-�lt�nyben, j�l szabott pofaszak�llal, jellegzetes Keresztapa-tart�sban. Kicsivel m�g�tte tizenhat k�r�li fiatalember sz�le-hossza kilom�teres fekete cowboy-kalapban, f�lig b�szke – l�ss�tok, ki az ap�m – f�lig megszeppent arckifejez�ssel. K�t l�pcs�vel lemaradva Izom-uras�g, f�rg�n j�rtatja pillant�s�t k�rbe-k�rbe a gyan�tlanul ny�zsg� t�megen. Az �rd�g – mint tudjuk – nem alszik. Kar�csonykor sem. 

   

Haldokolnak a f�k

 

Elmentem a h�rsfa alatt – igen, ott a t�ren, k�t hirdet�t�bla k�zt az a sz�p, sud�rt�rzs� – tavaszonk�nt sokszor meg�llok alatta, �lvezem, ahogy elk�pr�ztat illat�val. Sok �ve m�r – mi�ta is? – ott pihenek meg s�t�b�l hazafel�, kif�raszt a kaptat�, kell egy kis lass�bb leveg�v�tel, �regszem, no. Most meg, ahogy arra mentem, l�bam el� dobott egy let�rt �gat, sz�rk�re p�d�rt levelek sz�radtak a r�gyek hely�n, csattan� zizeg�ssel �rt f�ldet el�ttem. Megtorpantam. – Hoh�! Micsoda �j m�di ez? Lombot hajig�lunk a j�r�kel�kre? F�ln�ztem �s elfacsarodott a sz�vem. Valaha oly b�szk�n b�logat� �gai hely�n t�r�tt csonkok, f�radt sz�rakon cs�ng�, gubancos levelek. K�r�ln�ztem. Uramfia, a t�bbi is! D�sztelen, cs�fos v�zak, hal�lt hirdetnek �let helyett. Komor, gig�szi eml�km�vei a pusztul�snak. Emberk�z �ltette, emberk�z puszt�totta. �gy b�nunk a vil�ggal.